92
Egyszer
Szilvási-Szabó Éva ajánlata

egyszer

A John Carney, a The Frames ír banda volt basszerosa által írt és rendezett Egyszer (Once) című film 17 nap alatt, mindössze 160 ezer dollárból készült. Mindez önmagában nem sokat árul el sem a minőségről, sem a tartalomról. Aki azonban látta a Mielőtt felkel a nap, illetve a Mielőtt lemegy a nap című filmeket, az nagyjából tudhatja, mire számítson mind tartalom, mind megközelítés, mind pedig operatőri munka  (Tim Fleming) tekintetében: remek, hatás- és effektmentes alkotásra, bármiféle manír nélkül, hétköznapi, egyszerű szereplőkkel. Akik mégis különlegesek, hiszen a művészet uralja a lelküket. A zene az, ami összeköti őket egymással, a lányt (Markéta Irglová) és a fiút (Glen Hansard).

A lány Csehországból került Dublinba kislányával együtt, gyermeke apja pedig hazájában maradt. Virágot árul az utcán és gazdagok lakását takarítja. A srác az apja porszívóüzletében dolgozik, szabadidejében pedig kiáll az utcára gitározni és énekelni. Épp egy ilyen estén bukkan fel a lány, aki beledob tíz centet a gitártokba. Kiderül róla, hogy zongorázni szokott egy zeneboltban, mivel saját hangszere nincs...

Egy internetes portálon találhatunk erre az írásra, mely a filmet méltatja: „Ritkán látni manapság ennyire őszinte és intelligens filmet (igenis a független filmekben van a jövő, minőség és igényesség tekintetében már régóta utcahosszal vezetnek Hollywood előtt, ahol a pénz amúgy is gyakran kreativitást gátló tényező). Bár azért tegyük hozzá, én inkább romantikus drámaként definiálnám a Once-ot, mivel bizony az átlagmusicalekkel szemben itt nem azért fakadnak dalra, mert a műfaj azt kívánja meg, hanem mert az a történet menetéből egyértelműen következik, ráadásul ezek a jelenetek tökéletesen illeszkednek a cselekménybe.

Pofonegyszerű, mégis teljesen hiteles és életszerű sztori (állítólag Carney személyes élményein alapul, aki évekig távkapcsolatban élt londoni barátnőjével), de a forgatókönyv mellett a legnagyobb meglepetés mégis a két amatőr színész főszereplő, le a kalappal, remekül castingolták őket és kiváló alakítást nyújtanak. Gyakorlatilag nulla színészi tapasztalattal rendelkeznek (mindketten zenészek a magánéletben – Glen Hansard a The Frames zenekar frontembere, Marketa Iglova pedig zongorista), mégis hihetetlenül jól hozzák az érzelmileg sérült karaktereket, akiket a jóisten is egymásnak teremtett. Külön plusz pont a rendezőnek, hogy remek érzékkel, nagy ívben elkerülte a hollywoodi „műveket” oly gyakran elborító szirupot és giccses mázat. A történet befejezése pedig az egyik legjobb filmes lezárás, amit valaha láttam.”

Nos, valóban különleges élményt nyújt a szereplők, a zene (Glen Hansard, Markéta Irglová) és a cselekmény, illetve a környezet együttes egymásra hatása. Ezen kívül a soundtrack is nagyon rendben van (akusztikus singer-songwriter kategóriában jelölték a 2008-as Grammy-re!). Bár romantikus film kategóriába sorolják, és valóban nagyon gazdag érzelmekben, jó példa rá, hogy nem csak az erotikus jelenetekkel lehet szerelmessé, szenvedélyessé tenni egy ilyen sztorit. Ugyanis egyetlen csók sem csattan el benne.

Díjak:
Oscar-díj (2008) - Legjobb eredeti filmdal: Glen Hansard, Markéta Irglová
Sundance Filmfesztivál (2007) - Legjobb film: John Carney


Megtekintés az Online Katalógusban

2021.05.28