78
Wirth Imre: Lementem egy üveg borért Hajnóczynak
Elérhető könyvtárunkban

wirth-imre-lementem-egy-uveg-borert-hajnoczynak

Minden a gyerekkor avarillatú kertjéből, ebből a talpalatnyi földből nőtt és nő ki – és ide is tér vissza. A versek beszélője már-már mániákusan emlékezik és emlékezni akar, jelenét is mintha múltként élné: „rezzenéstelen víztükör viszi / az időt, még mindig ugyanoda”. Fel-felsejlik egy-egy semmiség vagy éppen majdnem-tragédia. Családi viszonyok, betegségek. Félelem, magány. És néha pillanatokra a szerelem. Az örök múlt időt mély melankólia és olykor halálvágy hatja át, miközben minden szó az életbe kapaszkodik. Hiszen a nyelv kapaszkodó, mert képes rögzíteni (vagy egyenesen létrehozni?) az érzések és külső-belső történések kusza hálózatát. És nagy ereje van az irodalomnak is: Wirth Imre újra és újra megidézi azokat a költőket-írókat, akik fontosak neki, így a hagyomány mint szakadozott, de erős szövet tartja ezeket a törékeny, fájdalmasan szép verseket.

Wirth Imre (1964, Budapest) az ELTE BTK magyar-történelem-esztétika szakán végzett 1991-ben. Dolgozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, az ELTE-n, a Műcsarnokban, jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeumban. 1995 és 1998 között a József Attila Kör elnökségi tagja volt. Versei, kritikái, rövidprózái a 80-as évek közepétől jelentek meg, többek közt az Egyetemi lapokban, a Mozgó Világban, az ÉS-ben, a Vigíliában, a Jelenkorban, a Műútban és a Látóban. Történetek az eszkimóháborúból című kisregényét 1994-ben adta ki a Pesti Szalon-Jak. A könyvnek németül két kiadása is volt (Geschichten aus dem Eskimokrieg, Verlag Volk & Welt Berlin, 1996., és Bertelsmann Taschenbuch, 1998).


Megtekintés az Online Katalógusban

2021.05.06