567
Ferencz Tibor: Magyaróvári Tölténygyár és MOFÉM gyár története
Vargáné Blága Borbála ajánlata
A kötet a gyár alapításának 120. évfordulója alkalmából íródott, és a sikertörténet kezdetétől, 1900-tól 1995-ig ismerteti működését, fejlődését. A szinte ipari Hungaricumnak tekintett MOFÉM több évtizedes pályafutása alatt számos átalakuláson ment keresztül, mire kialakult a rangja. Nem pusztán egy magyar márkanév a szerelvénygyártás történetében, hanem szimbóluma lett az emberi alkotási vágy megvalósulásának. Nem csak a termékekről, de az azokat előállító emberekről is szól. „Egykor a ’száz család’ gyárának nevezték, mivel itt generációk adták át egymásnak a munka szeretetét és becsületét.”
A gyár históriáját közreadó Ferencz Tibor régóta érdeklődik Mosonmagyaróvár története iránt. Szép számú fotó- és képeslapgyűjteménye jól reprezentálja, milyen volt a régi Moson, Magyaróvár, majd az egyesítést követően Mosonmagyaróvár. A képeslapok, fotók gyűjtésén túl elkötelezetten kutatja szűkebb hazájának történetét. Törekszik feltárni az itt lakók életét markánsan meghatározó ágazatokat is: az ipart, kereskedelmet és vendéglátást. Bemutatta már a magyaróvári műselyem- és kötöttárugyárat, a város kereskedelmét, vendéglátását, ezúttal pedig a Magyaróvári Tölténygyár és MOFÉM gyár történeti áttekintését adja, miközben beleszövi azt is, milyen szerepet játszott az alkalmazottai életében.
A fekete-fehér képekkel illusztrált kötetben nemcsak a gyár átalakulásairól, termékeiről, illetve a munkahelyi, szociális körülményekről lehet olvasni, hanem az itt dolgozók kulturális (könyvtár, színjátszás) és sport programjairól, egyesületeiről is (pl. úszó-, sakk-, labdarúgó-, ökölvívó-, lövész-, tűzoltóegylet). A gyári feladatok mellett a különböző szabadprogramok élménye is hozzájárult, hogy a közösség tagjai erősen összekovácsolódtak.
„Az üzemekben folyó munka nagyon fárasztó és összpontosítást igénylő volt, ennek ellenére rendkívül összetartó munkahelyi kapcsolatok, barátságok és nem egy esetben házasságok jöttek lére az évtizedek során. A könyv olvasása közben sokakban felelevenednek a régi csónakházban, szigetközi napokon eltöltött összejövetelek, sportnapok, labdarúgó mérkőzések, vagy éppen kirándulások, brigádtalálkozók, a kultúrházi élmények emlékei. A nosztalgia szép dolog, az idő megszépíti az emlékeket” – írja a szerző.
2021.05.04
