A nagyívű regény négy generáción keresztül mutatja be, hogy a huszadik századi koreai történelem miként formálja egy Japánba emigrált koreai család életét. Érdemes röviden felvázolni a történelmi körülményeket: a Koreai-félsziget japán megszállás alá kerül 1910-től a második világháborúig, ez idő alatt több mint 700 ezer koreai erőszakos betelepítése, munkaszolgálatra való kényszerítése történt meg. A háború után a szigetországban maradt koreaiak elvesztették az addigi Japán Birodalom területén számukra biztosított állampolgári jogaikat. A koreai háború (1953-1956) után a nehéz életkörülmények és a munkanélküliség hatására újabb tömegek vándoroltak ki Japánba a jobb élet reményében. Kötelezték a koreai emigránsokat, hogy regisztrálják magukat külföldiként, 14 év fölött adjanak ujjlenyomatot, illetve az állampolgárság elnyeréséhez mindenképpen japánosítaniuk kellett a nevüket. A mindennapokban a japán nemzetiségű állampolgárokéhoz hasonló életvitelt kemény munka árán elérhettek, de semmilyen politikai jogot nem birtokolhattak. Napjainkban is a koreai az egyik legnagyobb nemzetiségi kisebbség Japánban.

A családtörténet egy kis koreai kikötőben kezdődik az 1900-as évek elején, ahol egy dolgos, de nyomorék parasztfiú a nagy éhezések idején családot alapít, majd kislányuk születik, Szundzsa. Az apa halála után panziót létesít anya és lánya, ami biztos megélhetést nyújt számukra. A drámai konfliktust az okozza, hogy Szundzsa beleszeret egy kereskedőbe, akitől teherbe esik. Megtudja, hogy a férfinek családja van Tokióban; nem akar kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, így amikor egy keresztény pap náluk betegeskedik, és a gondoskodásáért feleségül venné, igent mond. A jóravaló lelkésszel Japánba megy, ahol fiát a férfi sajátjaként neveli, majd közös fiuk is születik. A bevándorlók élete nem egyszerű, amit a kitörő háború is nehezít. A vér szerinti apa, Hanszu távolról igyekszik vigyázni rájuk, a felnövekvő generációk egyre sikeresebbé és gazdagabbá válnak, de a koreai múlt terhétől sohasem tudnak szabadulni.

A regény címében szereplő pacsinkó egy flipperszerű szerencsejáték, ún. pacsinkószalonok vannak szerte Japánban, ahol sokat lehet veszíteni, és csak keveseknek nyerni. A család egyik vállalkozó szellemű férfi tagja pacsinkó szalonok fenntartásával alapozza meg a család anyagi biztonságát. Tulajdonképpen a pacsinkó a regénybeli koreai család élet-metaforájának tekinthető: ahogy a szerencse forgandó, úgy a családtagok élete is hol jobbra, hol rosszabbra fordul. Az izgalmas, fordulatos cselekményszövésnek köszönhetően súlyos emberi sorsokat ismerünk meg, a főhősök a történelmi eseményekkel sodródva keresik saját és családjuk boldogulását, próbálják megtalálni identitásukat az idegen környezetben. Vannak közöttük minden áldozatra kész, hűséges és erős jellemű anyák, akik a legsanyarúbb körülmények között is helyt állnak, gondoskodnak családjukról. Vannak apák, akik keményen harcolnak hol szellemi, hol kétkezi munkával, hogy a családot fenntartsák, vannak válságban gyötrődő fiúk, akik próbálnak dacolni sorsukkal, akár még arra is képesek, hogy múltat hazudnak maguknak.

A Pacsinkó magával ragadó huszadik századi történelmi családregény. Nemcsak a karakterek sorsának változatos alakulása miatt lebilincselő, számomra érdekes volt, hogy olyan ismereteket közvetített a távol-keleti történelemről, a koreaiak helyzetéről Japánban, melyek kevésbé ismertek.

Megtekintés az Online Katalógusban