Márai Sándor esszéje először 1933-ban jelent meg, kézikönyvnek szánta, melyben a szegénységhez ad útmutatót, felvázolván azt, hogy miként lehet ezt az állapotot méltósággal elviselni.
Talán az egyik legmulatságosabb írása ez Márainak, egész frivol körképet ad a szegénységről, a boldogtalanságról, illetve a szegények életéről, az általuk is megfogható szépségről, a gazdagokhoz, a nőkhöz, a munkához, a szerelemhez és a valláshoz fűződő viszonyaikról. Számos filozófust is megidéz, akik a szegénység állapotát próbálták megfogalmazni, a könyv előszavában összefoglalja kötete célját, oktatni kellene állami irányítással a szegénység technikáját, mert: "mindent meg lehet tanulni, így a szegénységet is - szorgalommal, tehetséggel, iparkodással és odaadó figyelemmel enyhíteni lehet a szegénység gyötrelmein…”
Márai Sándor ironikusan, néhol némi öniróniával is fűszerezve ír a témáról, mely a Titis kiadó által kibocsátott hangoskönyvként, Fesztbaum Béla előadásában igazán szórakoztató irodalmi hallgatnivaló.
Előadja: Fesztbaum Béla
Teljes játékidő: 5 óra
Formátum: MP3 (1CD)