A zenekritikusok szerint Strausst öntörvényű zeneszerzői látásmód jellemzi, de a hagyományokat sem tagadta meg – ellenkezőleg, hatottak rá Berlioz, Wagner, Liszt művei. Strauss első zeneszerzői korszakát jellemzi az ún. szimfonikus költemény. Ez az új műfaj a 19. és 20. századi programzene egytételes zenekari kompozíciói, melyek különösen Liszt és Richard Strauss nevével forrtak össze. A fogalmat Liszt alkotta meg, aki 1854-ben először nevezte így ezt a műfajt, az erőteljes érzelmek és drámai szituációk ábrázolására használt zenei alkotást. Strauss szimfonikus költeményeit többnyire Tondichtungnak, hangkölteménynek nevezte, aprólékos és áttetsző zenekari képeket festett.

Zenei ajánlónkban a Hungaroton által kiadott CD-n a Budapest Fesztivál Zenekar által előadott három korai Strauss-szimfonikus költeményt hallhatjuk. A felvételek 1987-ben és 1988-ban készültek a Zeneakadémia koncerttermében, Fischer Iván vezényletével.

Don Juan, op. 20
A művet Richard Strauss huszonnégy éves korában írta, a bemutatót 1889-ben maga vezényelte Weimarban. A Don Juan-témát számos kiváló zeneszerző feldolgozta Strauss előtt és után is, a szimfonikus költeményt Nikolaus Lenau Don Juan című verse ihlette. Nem a lovag kalandjainak és szerelmeinek eseménysora, hanem Don Juan szenvedélyes élete formálódik előttünk a zene által. A kompozícióban az érzelmek mindenféle árnyalata, a szomorúságtól a vidámságon át a gyengédségig és vágyakozásig felsorakozik a különféle nőalakok felvonultatásával.

Halál és megdicsőülés (Tod und verklärung), op. 24
1888-1889-ben a fiatal Strausst súlyos betegség gyötörte, a halálközeli élmény hatására komponálta a Halál és megdicsőülés című szimfonikus költeményt. A kompozíció két különböző terjedelmű és hangulatú részre tagolódik: az első, terjedelmesebb darab a halállal vívott küzdelmet fejezi ki, a rövidebb második szakasz a túlvilági megdicsőülés zenéje. A művet maga Strauss vezényelte az 1890-es bemutatón, az eisenachi Zeneünnep alkalmával.

Till Eulenspiegel vidám csínjei, op. 28
Till Eulenspiegel, a vidám népi hős az ihletője a zenekari műnek, amelyet először 1895-ben, Kölnben mutattak be. A tréfás, szellemes, sőt nem egyszer trágár fickó a 14. század első felében élt, paraszti családból származott. A társadalmat a szegény néprétegek oldaláról kritizálta, de csínytevéseivel megcélozta az összes társadalmi réteget. Számtalan népköltészeti és irodalmi feldolgozása ismert Till Eulenspiegel kalandjainak, Strauss zenei alkotását Charles de Coster németalföldi író 1868-ban megjelent regénye ihlette, mely világirodalmi jelentőségű hőssé avatta a középkori kópé alakját. A Till Eulenspiegel vidám csínjei című szimfonikus költeménye vitalitással teli, harsány örömzene: a főhős zűrzavaros kalandjait festi meg, gúnyos, ironikus látásmódját, a nép egyszerű gyermekének lázadó, bátor kiállását. Till Eulenspiegel, a németalföldi népköltészet bolondos-bölcs fenegyerek-hősének zenei portréja a harminc esztendős Richard Strauss számára meghozta az igazi világsikert.

A századforduló éveiben a szimfonikus költemények helyét az opera foglalta el Strauss művészetében. Remekműveinek sorát a Salome (1905) nyitja meg, ezt követi az Elektra (1909), a Rózsalovag (1911), az Ariadne Naxos szigetén (1912), valamint további kilenc opera és két táncjáték. Richard Strauss a zeneműveiben lévő rendhagyó szerkezetekkel, formákkal, a meghökkentő hangeffektusokkal formát bontott, a 20. század elején a német zene újjászületett általa.

Megtekintés az Online Katalógusban