David (Steve Carell) elvált, és új feleségétől már két gyermeke is született. Hétköznapi életet él, ám ez az idill törik meg, amikor kiderül, hogy legnagyobb fia, Nic (Timothée Chalamet) egyre súlyosbodó drogfüggőséggel küzd, amely felborítja az addig nyugodt családi életüket. Nic apjával és új családjával él, majd az első sikertelen leszokásai után elköltözik édesanyjához, ahol kezdetben jobban érzi magát, ám újra visszaesik.

A szenvedélybetegség, függőség egyáltalán nem válogat, bárkit megbetegíthet. Ez a „csodálatos fiú” anyai és apai oldalról is szeretet, törődést kap, a családja támogatja, nélkülöznie sem kell. Ám a fia állapotát kétségbeesetten megérteni próbáló David kénytelen feltenni magának a kérdést: meddig terjed a szülő felelőssége?

Mit tehet a szülő egy ilyen helyzetben, amit eddig nem tett meg? Veszélybe sodorhatja-e saját és új családja életét pusztán azzal, hogy tovább reménykedik Nic gyógyulásában? Több, az ember lelkivilágát megrengető film készült már ebben a témában (Egy kosaras naplója, Trainspotting, Rekviem egy álomért… stb.), viszont a Csodálatos fiú nem egy hagyományos drogfilm: itt az elsődleges nézőpont az apáé, nem láthatjuk a fiú legsötétebb pillanatait, amit drogmámorban tölt. A mozi nem boncolgatja, ki a felelős mindazért, ami történt, nem egy könnyű film, viszont Timothée Chalamet és Steve Carell kitűnő színészi játéka miatt mindenképp ajánlom megnézni.

Megtekintés az Online Katalógusban