Cserhalmi Imre (1934-) számos díjat nyert újságíró, szerkesztő, egyetemi tanár, az újságírás több generációjának mestere, termékeny író, akinek ez már a tizedik megjelent könyve. Győrben 1975 és 1980 között a Kisfaludy Színház igazgatója volt.

Négy éve lakik az Olajág Otthonok idősotthonban, ahol interjúalanyait megismerte. Kortársak és sorstársak, félszavakból is értik egymást – talán ezért is sikerült olyan közel kerülni hozzájuk, hogy leplezetlen őszinteséggel tárták fel múltjukat, változatos élettapasztalataikat. A portrék szereplői (akik között van színésznő; élsportoló, edző; rendőrnő; holokauszt túlélő; mérnök, feltaláló; gobelinszövő; autodidakta zongoraművész; katonatiszt; munkaszolgálatos, tanár; műszaki rajzoló, filmgyári statiszta; világjáró ezermester) többségében magas életkorúak (80, 90, akad, aki 100 év fölötti), máig friss szellemi képességekkel. „Ezek nem olyan interjúcskák – jegyezte meg Cserhalmi –, amelyek másfél órás kávézás nyomán születnek, mindenkivel sok órát töltöttem együtt, és nagyon őszintén megnyíltak, mert átérezték, hogy ezzel hasznára lehetnek az utánunk jövőknek.”

Öt nő és hat férfi tárta ki nem csupán idősotthoni szobáját az író előtt, hanem a lelkét is. A huszadik századi magyar történelem valósan megélt részletei sorjáztak elő emlékezetükből. „Nincs náluk hitelesebb történetíró!” – jelentette ki az interjús kötet egyik első olvasója.

Az életutak bemutatásának elsődleges célja volt, hogy a búcsúzófélben lévő generáció személyes történelmet bemutató élményeiből, tapasztalataiból tanuljon az őket követő nemzedék. Megvalósul-e a szándék? Ez már nem rajtuk múlik...

Megtekintés az Online Katalógusban