A kötet természettudományos, régészeti és történeti alapon vizsgálja meg és mutatja be a tájat, valamint kiemelten foglalkozik a hegyvidék erdőgazdálkodásával. Kárpáti László szerkesztő az előszóban áttekinti, hogy a Soproni hegység – melynek erdeit, forrásait, patakjait mindig szerette és becsülte Sopron polgársága – milyen megpróbáltatásokat szenvedett a XX. század történelmi viharaiban. A szögesdrótok több évtizeden át tiltott területté tették a kirándulók számára a Soproni-erdő egy részét. 1977-ben hozták létre a Soproni Tájvédelmi Körzetet, melyet a kötet első fejezetének négy tanulmánya mutat be részletesebben. A természetföldrajzi és hidrológiai adottságokról, a térség növény-, illetve állatvilágáról szóló „monografikus tanulmányokat” a terület legszakavatottabb ismerői jegyzik.

Az ember a Soproni-hegységben és peremterületein című fejezet írásaiban többek közt a hegység határral történő kettészeléséről és a vasfüggönnyel kapcsolatos eseményekről olvashatunk. A régészeti emlékeken keresztül ismerhetjük meg az ősidők embereit, ahogy az itt működő vízimalmokról és a szénbányákról is számos ismeretet nyerhetünk.

Nyolc szerző mutatja be a terület erdő- és vadgazdálkodását, majd a turizmus, rekreáció, környezeti nevelés, erdei iskolák és erdőesztétika témák következnek. A kötetet két erdész – Muck Endre, a „soproni erdők atyja” és Roth Gyula erdészprofesszor – portréja zárja, akiknek a mai erdők léte köszönhető.

A tanulmányokat gazdag irodalomjegyzékek egészítik ki, és megemlítendők az értékes illusztrációk, fotók is, melyek hozzájárulnak a közel 450 oldalas kötet igényes megjelenéséhez. A könyv az INTERREG V-A Ausztria–Magyarország Programban megvalósuló projekt keretében készült.

Megtekinthető az Online Katalógusban