519
A makrancos hölgy
Szabados Éva ajánlata
2016-ban ünnepeltük William Shakespeare halálának 400. évfordulóját, ám a zseniális angol drámaíró ma is az egyik legjátszottabb színházi szerző. Népszerűségének titkát könyvtárnyi irodalom próbálja megfejteni. Az egyik ok bizonyára hatalmas emberismerete és nagyszerű humora. Vígjátékainak szereplői örök típusok, akik újra és újra felbukkannak a világ színpadán.
A makrancos hölgy (eredeti címén The Taming of the Shrew) Shakespeare egyik korai vígjátéka, amelyet vélhetőleg 1590 és 1594 között írhatott. Franco Zeffirelli, aki remek Shakespeare-adaptációk sorát mondhatja magáénak (Rómeó és Júlia, 1968; Hamlet, 1990), 1967-ben készítette el a filmváltozatát. A főszerepeket Elizabeth Taylor és Richard Burton formálta meg, utóbbi David di Donatello Díjat kapott mint a legjobb alakítást nyújtó férfiszínész. Különleges találkozás ez az alkotás szerepek és színészek között. A szenvedélyes színészházaspárra mintha ráöntötték volna a figurákat.
Elizabeth Taylor hitelesen játssza a csípős nyelvű, éles eszű Katát, és a Richard Burton által megformált Petruchio valóban az egyetlen férfinak tűnik, aki képes lehet megzabolázni és az oltár elé vezetni a „makrancos hölgyet”. A házaspár egyébként producerként is közreműködött a film elkészítésében.
A történetről: Lucentio (Michael York), a fiatal nemesúr tanulni érkezik Páduába, ám beleszeret Biancába (Natasha Pyne). Boldogságuk útjában egyetlen komoly akadály áll: az apa csak akkor adja férjhez Biancát, ha előbb hárpia természetű nővére, Katalin (Elizabeth Taylor) feje kerül bekötésre. A városba vetődik Petruchio (Richard Burton), aki eléggé bízik magában ahhoz, hogy a tisztes hozomány fejében elvegye a makrancos lányt, akit azonban nem olyan könnyű megszelídíteni, mint ahogyan elsőre gondolta...
Az időtlen értéket hordozó vígjáték amellett, hogy színvonalas szórakozást nyújt, a férfi és női szerepekről is elmélkedésre késztet.
2020.09.04
