Sikereinek azonban ára van, megtagadja múltját, elárulja társait, egyre inkább behódol a náci hatalomnak. Mint Goethe Mephistója, alkut köt az ördöggel, és csak későn jön rá, hogy valójában a „hatalom majma“, „gyilkosokat szórakoztató bohóc“ lett belőle.

Leni Riefenstahl és mások náci filmjeinek képi világához hasonlóan alakította ki a rendező és operatőre, Koltai Lajos azt a filmstílust, melyet pazar nagytotálok, teátrális látványvilág, feszítetten megkomponált képek jellemeznek. 1982 a filmkritikusok szerint a "Mephisto éve" volt, Oscart nyert a legjobb külföldi film kategóriájában, a filmet pedig szinte minden európai ország és tengerentúli terület megvásárolta.

A főszerepet játszó Klaus-Maria Brandauer ebben a filmben játszott először Szabó Istvánnál, aki később több filmjét is (Redl ezredes, Hanussen) rá építette. Maga a rendező is felbukkan az egyik jelenetben, a Néprajzi Múzeum csarnokában forgatott epizódban megjegyzi: „És nekünk még tapsolnunk is kell ehhez.” A Mephisto univerzális film, Szabó pályájának csúcsteljesítménye az alkukról, az önfelmentésről és más élethazugságokról.

Megtekintés az Online Katalógusban