„Ezúttal nem volt kétsége. Egy másodpercig riadtan nézett az öccsére, majd tiszta erőből a fal széles repedése felé nyújtózkodott, melyen besütött a fény. Ez volt az egyetlen nyílás, amelyen át tudta préselni az üveget. Ekkor kivágódott az ajtó, és a fehér hópihék között egy vaskos árnyék jelent meg. Csend. Aztán jött a csobbanás. A palack útjára indult.”
Ezekkel a sorokkal záródik Jussi-Adler Olsen újabb könyvének prológusa, és veszi kezdetét a történet. A titkot rejtő üzenet még éveken keresztül hánykolódik a tengerben, és véletlenek sorozatának köszönhetően jut csak el a skót halászok hálójából a megoldatlan ügyek felderítésére létrehozott dániai Q-ügyosztályra, hogy Carl Mørck nyomozó és munkatársai, Assad és Rose végre nekiláthassanak az olvashatatlanná roncsolódott papír titkának megfejtéséhez.
„Dobd vissza a vízbe, Seamus!... Az ilyen üvegek szerencsétlenséget hoznak. Mi úgy hívjuk, palackpestis. Az ördög a sorok között várja, hogy végre kiszabadulhasson. Nem ismered a történeteket?”
Ezt javasolja a skót hajó kapitánya a fiatal hajósnak, az üzenet megtalálójának. A jóslat azonban ezúttal csak félig igaz, hiszen maga az „ördög” már régen elszabadult, csak az áldozatok és a hozzátartozók maradnak láthatatlanok, és a hallgatás szörnyű terhét hordozván őrzik rettenetes titkukat. Így viszont a merénylő zavartalanul készítheti elő és hajthatja végre hidegvérrel kitervelt rémtetteit.
Krimiről lévén szó a történetnek homályban kell maradnia, de talán annyi megemlíthető, hogy a cselekmény szálai a kis vallási közösségek szigorú szabályokkal átszőtt világába vezetnek. A nyomozóknak pedig a megoldás érdekében át kell törniük a hallgatás falát, hogy egyáltalán eljuthassanak a bűncselekmény bizonyításához, és végre hozzákezdhessenek a felderítéshez.
Az események – több szereplő szemszögéből – a múlt és a jelen történéseinek váltakozása során fokozatosan bomlanak ki az olvasók előtt. Ahogy egyre több részlet derül ki, és lassan kezd összeállni a cselekmény, úgy gyorsul fel a történet tempója, és ragadja magával az olvasót a gyilkos, a nyomozók, illetve az áldozatok élet-halál harca. A könyv igazi erőssége a lélektani háttér kibontása, a főbb szereplők cselekedeteinek és a váratlan szituációkban megnyilvánuló reakcióinak feltárása, amely által szorosabb kapcsolatba kerülnek az olvasóval. Így már nemcsak a „ki a gyilkos, mikor sikerül végre elkapni?” kérdése a lényeges, hanem a szereplők sorsa is fontossá válik.
Jussi Adler-Olsen könyve, a Palackposta a Q-ügyosztály sorozat harmadik kötete, a skandináv krimik rajongóinak kötelező olvasmány.