Trianon a világtörténelem egyik legnagyobb szégyene. Mind a mai napig velünk van és bennünk létezik. Száz év óta élő fájdalom, sajgó seb, krónikus kín. Itt kísért a brutálisan és elvszerűtlenül megvont határok, de mindenekelőtt a határon túli magyar kisebbségek helyzete révén. De Trianon olyan történelmi tragédia is, amelynek súlya nyomja azóta is Közép-Európa sorsát, és rendkívüli módon megterheli az itt élő népek kapcsolatait. Trianon természetesen a magyarság szörnyű tragédiája, de folyamatos kihívást jelentő következményei az egész régióra, sőt egész Európára mindmáig hatással vannak.

Ám Fucskár Ágnes és Fucskár József Attila könyve nem a trianoni békeszerződés történetéről szól. Még csak nem is történészi munka. Minimális statisztikai adatot is csak az előszó első bekezdése tartalmaz a békéről. Így sok szempontból kilóg a sorból. Ugyanis ez a kötet egy rövid kísérőszövegekkel ellátott, több mint négyszáz színes fotóval illusztrált album, mely a közismert és megszokott tematikától eltérő módon mutatja be a békeszerződés okozta veszteségeket. Trianonban elveszett kincseinket. Kiemelkedő természeti értékeink, kultúrkincseink, világi és egyházi épített örökségünk remekeinek közel 80%-a veszett el. Erről, a világ természeti és kulturális örökségének egyik kincsesbányáját jelentő – a közigazgatási államhatárainkon kívülre került – területek válogatott emlékeiről készített fotókat mutat be a kötet – művészileg igényes, érzékeny és hiteles módon. Megkapóan érzékeltetve az időtlen értéket és szépséget, a maradandóságot és a sorsközösséget. Természetesen ez a válogatás vállaltan szubjektív, ugyanakkor az is belátható, hogy teljességre sem törekedhet.

A kötet a Kárpát-medencei magyarság elcsatolt válogatott ékköveit a jelenlegi utódállamokhoz tartozásuk szerinti csoportosításban ismerteti. Ez a következő nyolc fejezetet jelenti: Erdély, Partium és a Keleti-Bánság (Románia); Délvidék (Szerbia); Horvátország, Muravidék (Szlovénia); Őrvidék (Ausztria, Burgenland); Felvidék (Szlovákia); Árva és Szepes vármegye északi sarka (Lengyelország) és Kárpátalja (Ukrajna). Ez a beosztás, értelemszerűen, nem lehet arányos. Ugyanígy – ennek megfelelően – az oldalszámi terjedelem sem. A 154 válogatott településnévi tétel közel fele a Romániához csatolt három nagy tájegységben található. Ezt követik sorrendben a szlovákiai, a horvátországi és az ukrajnai területek. Ehhez viszonyul arányaiban az előszóban olvasható egységenkénti bemutatás is, ahol lényegre törően rövid történelmi, természetföldrajzi, művészeti, néprajzi, művelődéstörténeti, nyelvészeti és a mindennapi élet világához köthető ismertetőt kapunk az egyes területekről.

Fontos mű, kötelező könyv, pazar kiadvány. Úton levőnek és útnak indulónak egyaránt. Szemet gyönyörködtető, a szívhez, a lélekhez és az értelemhez egyszerre szóló különleges tabló. Olyan élményforrás ez az album, mely a képek révén bárhol magába tud szippantani minket a csodás és varázslatos Kárpát-medencei tér mai határainkon túli, önmagunkkal határos körvégein. Szembesít a történelmi Magyarország páratlanul gazdag múltjával, amit az ezeréves határok közti lét szerves történeti, gazdasági, kulturális és természeti egysége jelentett. Szinte zavarba ejtően zúdul ránk ez az élmény. És közben nem tudunk nem figyelni arra, amire igazából már kezdettől fogva elszorult lélekkel gondolunk, és amit tökéletesen értünk is, de még küzdünk a kimondandó szavakkal. A látvány hatására, szinte szárnyalva, az adott helyszínre röpít minket a képzelet, s lassan már mintha a bőrünkön is éreznénk a veszteség súlyát. A felfoghatatlan hiányt. A volt, de már nincs fájdalmas ürességét. S ezzel, a mi olvasatunkban, be is teljesíti a kötet ki nem mondott célját: a lélektől lélekig tartó eszméltető küldetést. Mert ez a misszió minden bizonnyal sikerrel járt. Elért minket, bennünk van, fogva tart és nem enged. Szinte ránk ég a keserű felismerés. És ugyanezen a szellemi-lelki forrásvidéken érhető tetten az album talán legfőbb akaratlan és ki nem mondott erénye és értéke is: mementót állítani a magyar nemzet története során elszenvedett legsúlyosabb veszteségének: a fájdalmasan velünk és bennünk élő trianoni békediktátum hatásainak és következményeinek.

Ennyi. Nem több, de nem is kevesebb. És a harang közben folyamatosan szól... Mindenért és mindenkiért. Minden elveszett településért és minden elszakított magyarért. E könyv olvastán – hitünk szerint – elsősorban a mai országhatárokon túlra kényszerített magyarok millióiért. Mert kétség nem férhet hozzá, hogy ez a kötet őértük is íródott. És a harang nekik is, értük is szól. Hisz a történet csonkaságában is csak így lehet kerek. Most. Talán érdemes idézni a könyv figyelmeztetően elgondolkodtató Szabó Magda-i mottóját: „Az ember néha olyan buta. Azt hiszi, vannak történelmi dolgok, meg vannak magánügyek, s a kettő nem tartozik össze. Közben kiderül, hogy mindig minden összetartozik. Ha az ember a történelmi eseményekkel foglalkozik, millió meg millió ember magánéletét találja mögöttük.”

A kötet szerzői házaspárt alkotnak. Pécsen élő újságírók és fotóriporterek. Szakmai és művészi munkásságuk középpontjában a Kárpát-medencei történelmi Magyarország teljes világának bemutatása áll. Közel 15 éve készítenek albumokat, melyekből már több mint húsz meg is jelent. Az utóbbi évek különösen bő terméséből, tájékoztató jelleggel, cím szerint is bemutatunk néhányat: A történelmi Magyarország, 2019; Magyarország természeti kincsei, 2018; Népi építészet és népi kultúra a Kárpát-medencében, 2018; Erdély, 2018; Magyarország rejtőzködő kincsei, 2018; Hargita, 2017; Hungarikumok könyve, 2017. Ehhez a tematikához szervesen illeszkedik ajánlott könyvünk is, melynek szinte teljes kivitelezése az alkotók elkötelezett munkáját dicséri.

A mű nem tudományos munka. Ebből adódóan nem tartalmaz jegyzeteket sem. A hivatkozásokat is csak a csekély számú idézés forrásjegyzékeként tünteti fel. (A településnevek után zárójelben olvasható az adott ország nyelvén hivatalos elnevezésük is.) A fotók kísérőszövegei rövidek; a legfontosabb tudnivalókat tartalmazzák az érdeklődés felkeltésével és folyamatos fenntartásával. De szinte már ez is elég az utazási kedv felébresztéséhez. E szövegek bárki számára kézen fogó útitársak akár csak egy íróasztal mögött vagy egy kényelmes fotelban, de akár egy valódi felfedező utazás során is. A képek pedig a pillanatnyi tetten ért valóság hű, érzékletes és hiteles lenyomatai.

Befejezésül, a kifejező és egymásra felelő gondolati kölcsönhatások okán, idézzünk fel egy kicsit hosszabb részletet Apponyi Albert grófnak, a párizsi békekonferencia magyar delegációvezetőjének a konferencián elmondott nagyívű beszédéből (1920. január 16.): „Ez a terület, amely Magyarországot alkotja, és amely jogilag ma is Magyarország, századokon át rendkívül fontos szerepet játszott Európában, különösen Közép-Európában a béke és a biztonság tekintetében… A történelmi Magyarország töltötte be ezt a feladatot, az egyensúly és a stabilitás állapotának fenntartását, biztosítva így Európa békéjét a keletről fenyegető közvetlen veszedelmekkel szemben. Ezt a hivatását tíz századon át töltötte be, és erre egyedül organikus egysége képesítette. Idézem a nagy francia geográfusnak, Reclus Elisée-nek szavait, amelyek szerint ez az ország oly tökéletes földrajzi egység, amely Európában egyedül áll. Folyóik és völgyeik rendszere, amelyek a határokról kiindulva a középpont felé törekszenek, oly egységet alkotnak, amely csak egységes hatalom által kormányozható… A történelmi Magyarország tehát Európában egyedülálló természetes földrajzi és gazdasági egységgel rendelkezik. Területén sehol sem húzhatók természetes határok, és egyetlen részét sem lehet elszakítani anélkül, hogy a többiek ezt meg ne szenvedjék. Ez az oka annak, hogy a történelem tíz századon át megőrizte ezt az egységet. Önök visszautasíthatják a történelem szavait, mint elvet, egy jogi konstrukció megépítésénél, de a történelem tanúságát, amelyet az ezer éven át hangoztatott, figyelembe kell venniük. Nem a véletlen, hanem a dolgok lényege nyilvánul meg ebben.”

Végezetül lenne még két torokszorító kódánk ebben az érzéskörben. Két elnémító, belső csendet igénylő és teremtő idézet. Az első Babits Mihály Gondolatok az ólomgömb alatt (1938) című, a végzetes kórral, a mulandósággal és az elmúlással szembenéző, a beteg országról és a sebzett világról valló, megrendítő írásából: „… rájövök, hogy nem is tudok pontosan visszaemlékezni a csonka ország formájára, holott milyen tévedhetetlenül látom magam előtt ma is a régi, nagy Magyarországét. (…) Magyarország áll előttem megint, de nem a csonka, hanem az igazi, a történelmi Magyarország, a kerek, ép vonal, amely gyermekkorom óta belém idegződött… Szinte szerelmes voltam e vonalba, ez volt az én első szerelmem… S amint elképzelem ezt a gyönyörű, élő testet, első szerelmemet, megint elfog a kínzókamrák hangulata.”

A másik kóda Szabó Zoltán Szerelmes földrajz (1942) című Magyarország irodalomba ágyazott földjéről szóló, különleges hangú, műfajú, megközelítésű és hazaszemléletű művének első fejezetéből való: „… Európa hegy- és vízrajzi térképén sokkal otthonosabb és nyugodtabb érzésekkel járt a szemünk, mint a politikain. (...) Ahogy rápillantottam, azonnal és keresés nélkül megtaláltam Magyarországot a maga teljes egészében: az Alpok sötét tömbjéhez lazán a Kárpátok karéja kapcsolódik, mint egy kissé aránytalanul méretezett barna férfikar, mely könyökben megtörik Brassó táján, aztán átkaroló mozdulattal visszahajlik és ujjai között a Duna kék vizeit csurgatja a Balkán felé. Amit ez a kar magába ölel, az Magyarország.”

Megtekintés az Online Katalógusban