477
Pósán László: A középkori Európa
Néma Zsolt ajánlata

posan-laszlo-a-kozepkori-europa

A történelem klasszikus korszakfelosztása (őskor, ókor, középkor, újkor) a 17. századra alakult ki. A középkor kifejezést először a humanisták használták, az őket megelőző időszak jelölésére, és ők töltik meg a fogalmat negatív tartalommal. Ehhez a szemlélethez csatlakoztak a reformáció, majd a felvilágosodás képviselői is. Így rögzült a „sötét” középkor kifejezés a köztudatban.

Bár a korszakhatárok gyakran változtak, a mai megítélés szerint a középkor alatt a Nyugatrómai Birodalom bukásától (476) Amerika felfedezéséig (1492) tartó időszakot értjük. Európa ezer évének legfontosabb folyamatait és eseményeit mutatja be Pósán László ismeretterjesztő könyvében.

Könyve – követve a korszakfelosztást – alapvetően három fő fejezetre bomlik. A kora középkor, a Nyugatrómai Birodalom összeomlását és annak hatásait, következményeit taglalja. Ez alapvetően két egymással összefonódó okra vezethető vissza, egy fokozatosan elmélyülő gazdasági válsággal, illetve a népvándorlás során a keletről érkező és feltartóztathatatlannak bizonyuló germán népek beáramlásával és letelepedésével. A sokszínű, komplex gazdasági rendszer lassan megszűnik, helyére a mezőgazdasági termelésen alapuló nagybirtok lép. A társadalom is ennek alapján egyszerűsödik földbirtokosokra és földművelőkre, illetve a papságra. A túlélést a nagybirtok (a földesuraság, uradalom) biztosítja. A keresztény egyház sikeresen alkalmazkodik a változásokhoz. Ekkor szilárdul meg Róma, illetőleg a pápa vezető szerepe, és teljesedik ki szervezeti kerete. Hitelveivel, illetve az egyháziak (papság és a szerzetesség) tudásával, szakismereteivel vezető erejévé válik a lassan kiformálódó új világnak.

A második egység az érett középkort mutatja be. A mezőgazdasági termelés fejlődése lehetővé teszi az ipar, a kereskedelem és a pénzhasználat újbóli elterjedését, és ennek megfelelően változik a társadalom és a hatalmi szervezet is. A falu világa mellett kibontakozik a városi élet, és a polgárság megjelenésével a társadalom összetettebbé válik. Különböző csoportok sajátos jogok (kiváltságok) révén különülnek el, és ezek mentén illeszkednek egymáshoz. A hatalmi rendszer működése egyre inkább a pénzbevételre és a formálódó rendi szervezetre alapozódik. Ebben az időszakban indul meg az európai világ terjeszkedése, a népesség növekedésén, a kelet-európába irányuló telepes mozgalmon, illetve a közel-keletre vezetett keresztes hadjáratokon keresztül. A „sötét” középkort „sokszínű” váltja fel.

Az utolsó egységet a késő középkor alkotja, amelyet a válság és a strukturális átalakulás jellemez, de mindez egyúttal egy új korszak nyitányát is jelentette. A népességszám csökkenése, gazdasági visszaesés, a nagy pestisjárvány (1347-1352 között), társadalmi összecsapások (vallási fanatizmus, kisebbségek üldözése, parasztfelkelések) és háborúk (a legnagyobb az ún. százéves háború, 1337-1453 között) határozták meg ezt az időszakot.

A szerző mindegyik fejezetben bemutatja a meghatározó térségek, országok legfontosabb eseményeit és jellemzőit, valamint összefoglalja a művelődés és a kultúra viszonyát. A könyvet tömör, lényegre törő stílus, gazdag, jó minőségű, körültekintően válogatott illusztrációk jellemzik, amelyek nemcsak az ismeretek bővítését és a megértést, hanem ennek a letűnt világnak a felidézését is kiválóan segíti.


Megtekintés az Online Katalógusban

2020.05.26