„Ajtódat, ha kicsit nyitod, / A Suttogót meghallhatod.” Alex North regénye egy különös thriller, tele apai szeretettel és egy kevés misztikummal, mely az egyik pillanatban oldja a feszültséget, a másikban pedig felerősíti azt. Tom és Jake, Rebecca, a feleség és édesanya halála után egy álmos kisvárosba költöznek, ahol valamikor elraboltak és meggyilkoltak öt kisgyereket. A tettest, a Suttogót elfogták, ám Jake azt mondja az apjának, éjszakánként suttogást hall…
A könyv első fejezetei a borítón ígérteknek megfelelően számomra valóban hajmeresztőek és hátborzongatóak voltak, így este, amikor kint már sötét lett, inkább félretettem, és mást olvastam helyette. Ám ahogy újra elővettem, fogytak a lapok és gyűltek a kérdések, a kíváncsiság és a történet maga győzött a sötétség és a borzongás felett.
Az összetett, időben több évtizedre visszanyúló események mozgatói az érzelmek, melyek meghatározzák a szereplők közötti kapcsolatokat. A csonka, kis család tagjainak meg kell küzdeniük a magukban hordozott gyásszal, szembesülniük kell új otthonuk és a múlt titkaival. Apa és fia mellett a nyomozók, a város lakói, a többi szereplő mind jól felépített, több dimenziós karakterek, céljuk és múltjuk is van. Bármelyikük lép előbbre pillanatnyilag a történetben, hozza magával a sebeit, színeit, árnyalatait, melyekkel együtt illeszkedik be az egészbe.
A Suttogó magyar változata Bihari György fordításában és külsejében is igényes könyv, beszédes borítóval. Azoknak ajánlom, akik a thrillerekben a félelemre alapozó történeti csavarok mellett az emberi lélek mélységeiben rejlő okokat is kedvelik.