432
Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek
Galambos Krisztina ajánlata
Szentesi Éva könyve nyomasztó hangulatot áraszt. Végig áthatja a kilátástalanság, közöny, mégis letehetetlen, magába szív az első soroktól kezdve. Főhőse, Nyilánszki Mari egy Tisza-menti kisvárosban él a családjával, és arról álmodozik, hogy édesanyja és édesapja egyszer büszke lesz rá. Szeretet nélküli család az övék, ahonnan amint lehet, elmenekül. Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon sikerülhet-e?
Mennyire határozza meg életünket a gyerekkorban kapott szeretet vagy annak hiánya? A történet alapvetően fikció, az élethelyzetek azonban sok esetben ismerősek saját magunk vagy környezetünkben látott példák alapján. Mari élettörténetének elolvasása arra késztet minket, hogy jobban megismerjük önmagunkat, még akkor is, ha sorsunk merőben különbözik.
Nem minden szál kidolgozott, az írónő hagyja, hogy az olvasó olykor maga gondolja ki a miérteket, néhol még elnagyoltnak is mondható, összességében mégis rendkívül hatásos. A borító (Lara Zankoul fotója) telitalálat, figyelemfelkeltő, és remekül illik a könyv hangulatához.
„Várunk mindig valamit, és amikor ott van, akkor nem tudunk vele mit kezdeni. Szentül hisszük, hogy akarjuk, de nem lesz jobb tőle az életünk. És közben végig a remény dolgozik bennünk a legerősebben. De a remény még soha nem tett jóvá semmit.”
2020.04.28
