469
Pop: Nataly Dawn - How I Knew Her
Szabó Szilvia ajánlata
Kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy első lemezükre az emberek dobták össze a pénzt. Márpedig Nataly Dawn esetében pontosan erről van szó: pénzhiány miatt az interneten tettek közé egy felhívást, miszerint húszezer dollárra lenne szükség szólólemezének megjelentetéséhez. Nyilván ő is meglepődött, amikor nem egészen két hónap alatt a kívánt összeg ötszöröse gyűlt össze.
Ez még akkor is igaz, ha hozzáteszem, Dawn kisasszony korábban már nevet szerzett magának a Pomplamoose nevű indie duóban, és korábban is voltak egyéb zenei kalandozásai, de szóló lemezig nem jutott el. Egy Her Earlier Stuff névre hallgató számgyűjteménye volt már korábban, de az csak letöltős verzióban létezett. Természetesen nem ez a lényeg, hanem az, hogy a pénzgyűjtés sikerének köszönhetően felfigyeltek rá a Nonesuch lemezkiadónál, és végül az ő gondozásukban jelent meg 2013 februárjában a How I Knew Her című album.
Szeretem és értékelem, ha egy lemez egyéni, van saját stílusa, és közben nem az érződik rajta, hogy keserves munkával hozták létre, hanem könnyed, szívből jövő az egész! A How I Knew Her ilyen. Nem áll be a sorba, nem hatnak rá a tucat trendek, valahogy olyan intelligens. A szóban forgó debütáló lemezen a zenészek megfontolt tempót diktálnak, de a basszus ennek ellenére ott rezeg a hallgató gyomrában, s mindezt kiegészíti Nataly Dawn hangja, amivel biztosan nem lép fel egyetlen operában sem, de tökéletesen illik a zenéhez. Ha egyetlen szóval szeretném jellemezni a hangját, előadói stílusát, akkor biztosan a lélektelit mondanám; végig érződik rajta az azonosulás, hogy ezek a hangok és persze a szöveg belülről, a lelkéből jön, és nem utolsósorban nagyon személyes indíttatású az egész. Zeneileg kellőképpen változatos és jóízű a lemez, rock, folk és indie békésen megfér egymás mellett, ami közös bennük, hogy alapvetően egyszerű felépítésűek a számok, de az egész mégis olyan elegánsnak tűnik. Ráadásul a hangszerekkel sem spóroltak, mind a vonósok, mind a bendzsó, mind a többi instrumentum beilleszkedik a képbe, ez így kerek, ahogy van.
Úgy gondolom, ez egy remek szólóalbum, most már csak az a kérdés, vajon mennyire tetszik mindez a hallgatóknak? Remélem, legalább annyira, mint nekem, és Nataly Dawn szakít majd időt arra, hogy Pomplamoose lemezek mellett újabb hallgatnivalóval lepjen meg bennünket!
Tracklist:
01. Araceli
02. Leslie
03. How I Knew Her
04. Back to the Barracks
05. Long Running Joke
06. Counting Down
07. Caroline
08. Please Don`t Scream
09. Still a Believer
10. Even Steven
11. Why Did You Marry
12. I Just Wanted You to Get Old
2020.03.13
