Majd 2014-ben látott napvilágot a Műtárgyak a fraknói Esterházy-kincstárból az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében című, 331 oldal terjedelmű első kötete Szilágyi András szerkesztésében, mely az ötvöstárgyakat, fegyvereket és ékszereket ismertette. Takács Imre, a múzeum egykori főigazgatója előszavában az elveszett magyar királyi kincstárat pótló, 16-17. században keletkezett, reprezentációs célokat szolgáló Esterházy-kincstárat Magyarország egyedülálló művészeti gyűjteményének nevezte. Ez az egyetlen fennmaradt régi magyar főúri kincstár.

Az Esterházy hercegek fraknói (ma: Forchtenstein, Ausztria) kincstárában az almáriumokban több mint 300 évig őrzött kincsekről az első, 26 oldalas tételes összeírást – melyet a Magyar Országos Levéltárban őriznek – 1696-ban Esterházy Pál herceg készítette saját kezűleg.

A 16-17. századi gyűjteményt helyéről a 20. század viharai mozdították ki, 1918-ban került nagy része Budapestre, 1919 áprilisától a hercegi hitbizomány részeként az Iparművészeti Múzeum raktárába. Az 1923-ban készült szerződés, jegyzék szerint ötvösművek, fegyverek, textíliák (243 tétel) és a numizmatikai anyag (164 tétel) került letétbe, amely korábbi jegyzékekben feltüntetettnél kevesebb volt ugyan, de a nagy jelentőségű kincseket tartalmazta. Az Esterházy-család képtárát, amely 637 festményt tartalmazott, 1870-ben a magyar állam megvásárolta, s a Szépművészeti Múzeum Régi Képtárába került, sorsa a kincstári anyagokétól elvált. A második világháborúban az Iparművészeti Múzeumból a kincstárat az Esterházy-család Tárnok utcai palotájának alagsorába és pincéjébe menekítették, de az épület 1945 januárjában bombatalálatot kapott. Az 1949-es feltáráskor kiderült, hogy majdnem fele teljesen elpusztult a gyűjteménynek, a negyven százaléka súlyosan roncsolódott. 1962-ben a 164 darabos numizmatikai anyag a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába került át. Hat évtizedig folyt a megmaradt műtárgyak folyamatos restaurálása, gondozása az Iparművészeti Múzeumban, a gyűjtemény több-kevesebb darabja kiállításokon volt látható. 2006 decemberében nyílt az Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményekből című időszaki kiállítás az Iparművészeti Múzeumban, amely 131 műtárgyat mutatott be a dúsgazdag arisztokrata család gyűjteményéből, és naponta átlagosan ezer-ezerkétszáz látogató tekintette meg a kincseket.

A Thesaurus Domus Esterhazyanae I. szerkesztője és a bevezető tanulmányának írója, Szilágyi András művészettörténész az Esterházy-kincsek nagy ismerője, az Iparművészeti Múzeum tudományos munkatársa, kinek a 18-19. századi főúri művészetpártolás és a barokk-kori műgyűjtés-történet a szakterülete. 1999-ben Peter Lang európai tudományos művek kiadójánál Frankfurt am Mainban Die Esterházy-Schatzkammer címmel jelent meg az Esterházy-család történetét és műtárgy-gyűjteményét ismertető és összegző német nyelvű kötete.

A Műtárgyak a fraknói Esterházy-kincstárból az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében katalógusban Szilágyi András A kincstár történetének rövid áttekintése és a Mesterek és megrendelők című bevezető tanulmányai után, 6 csoportba rendezve 170 műtárgyat ismertet, mindegyikről legalább egy kiváló minőségű fényképet és leírást közöl, valamint az összes, eddig kiderített adatot a gyűjteménybe kerülésének körülményeiről és az előző ismertetésekről.

Az első, ötvösművek fejezet 35 tárgyat tartalmaz, ezek díszedények, serlegek, kupák, csészék, tálkák, tükrök és szelencék. A fegyverek csoportot (tőrök, szablyák, buzogányok, vadászkarabély és vadászkészlet, pisztoly, kés, sisak, vértezet, öv, kengyelpár, kart védő pajzs) 21 műtárgy alkotja, ezt a 12 darabos órák (míves asztali órák és ékszerórák, egy zsebóra) követi. Az ismertetett tárgyak majdnem felét, 63 darabot az ékszereknél találunk meg. Ezek különféle násfák (függőékszerek), boglárok, övdíszek, gyűrűk és pecsétgyűrűk, rendjelek és egy süvegdísz-forgó. Anyaga szerint elkülönítve került 32 kincs ismertetésre, amelyek a műtárgyak ritka és egzotikus anyagokból címet viselik. Itt láthatunk például bölényszarvból készült serleget, strucc alakú ezüst asztaldíszeket, csészéket, kupákat és serlegeket hegyikristályból, elefántcsontból vagy jáspisból készült ametiszt-tálat, tengeri kagylóból díszserleget, rinocérosztülköt és faragott elefántagyarat. A vegyes műfajú tárgyak csoportjában 7 műtárgyat ismertet a szerző: a 16. század elején készült loschitzi díszedényt, két 17. századi fajanszkannát (egyiken a Béke, a másikon Vénusz és Adónisz) allegorikus ábrázolásával, egy kínai fedeles olajkiöntőt, egy elpusztult díszedényről megmaradt, smaragddal és almadinnal díszített aranyozott ezüst pelikánt, 17. században készült bronz Paracelsus domborművet és két 17. századi, augsburgi ezüstözött rézborításos karosszéket.

A kötet végén függelékben találjuk meg a gazdag bibliográfiát, valamint a személy- és helynév mutatókat.

2016-ban a műtárgyak egy része, 75 darabja Fertődre került, az Iparművészeti Múzeum több éve felújítás alatt áll, az Esterházy-kincsek felett az osztrák Esterházy Magánalapítvány kezdeményezésére tulajdonvita folyik, néhány darabja látható csak kiállításokon. A kincs, ami megmaradt, kié? Mi lesz a sorsa? Milyen szerencse, hogy e katalógus(ok) elkészültek, s legalább itt láthatjuk e sokáig elzárt, a nagyközönség számára ismeretlen kincseket!

Megtekintés az Online Katalógusban