37
Horváth Miklós (szerk.): A Nagy Háború másik arca
Néma Zsolt ajánlata

horvath-miklos-a-nagy-haboru-masik-arca

A nagy háború, az európai őskatasztrófa, a nagy világégés – ilyen és ehhez hasonló elnevezésekkel illetik az első világháborút, amelynek éppen az elmúlt években ünnepeltük a 100. évfordulóját. Igazi korszakhatár és tragédia volt a győztesek és a vesztesek számára egyaránt. Következményei és hatása pedig a mai napig meghatározza életünket.

Nem csak Európa és a többi kontinens térképét rajzolta át, évszázados birodalmakat döntött meg, elindította a bolsevik (kommunista) hatalmi kísérletet, a szélsőjobboldali politikai mozgalmak megszerveződését, és nem utolsósorban vezető hatalommá tette az USA-t, de átformálta az akkor élők gondolkodását, a világhoz való viszonyát. Azok, akik megtapasztalták az elmondhatatlan és rekonstruálhatatlan borzalmakat, soha nem lehettek már ugyanazok, mint akik a világégés előtt voltak. A 19. század nagyobb részét jellemző optimizmus eltűnt, és helyét a bizonytalanság, az eljövendő ismeretlentől való félelem vette át. Bár másra gondolt, mégis a lényeget ragadta meg a francia tábornok, Foch, amikor a békekötéskor kijelentette, ez nem béke, csak fegyverszünet 20 évre, hiszen a második világégés okai egyértelműen kapcsolódtak az elsőhöz. Nem véletlen, hogy a témával könyvtárnyi irodalom foglakozik, és a tematika sokszínűsége indokolja, hogy még rengeteg tanulmány szülessen meg a jövőben.

Sajátos látószöge miatt érdemes elolvasni és figyelmesen átlapozni a Horváth Miklós által szerkesztett A Nagy Háború másik arca – A lövészárkok hétköznapjai címet viselő kötetet. Ebből a könyvből nem a nagy csatákat, fordulópontokat, a politikai praktikákat és a diplomáciai titkokat ismerhetjük meg, hanem – amint maga a cím is pontosan sugallja – a lövészárkok világát, a háború hétköznapi hőseinek és áldozatainak mindennapi életét. Hiszen számukra mindennapos rutinná vált a harc, a lövészárokban való kucorgás, a mennydörgő ágyúszó, a vér és a halál látványa. Állandó életveszélyben élni, helytállni és legfőképp túlélni.

A kötet alapvetően két egységre tagolódik, első részét szaktörténészek által írt tanulmányok alkotják. Az első Balla Tibor munkája, azokat a frontvonalakat mutatja be, ahol a magyar katonák harcoltak. Pollmann Ferenc írása a frontélet mindennapjaival foglalkozik, míg az utolsó, Kürti László tanulmánya a háború vizuális kultúráját összegzi, nem kerülve ki a háborús propagandában betöltött szerepet sem.

A könyv második (nagyobbik) felét a Hadtörténeti Múzeum Fotótárából származó fényképek alkotják. Ezek tematikus rendben mutatják be a frontkatonák mindennapjait, a bevonulástól kezdve, a lakókörlet, az élelmezés és az egészségügy viszonyait. Láthatjuk a pihenés, a szórakozás, a hitélet és az ünnepek képeit. Az ellenséggel és a megszállt területek lakosságával való kapcsolatot, a frontbarátkozásokat. A szerkesztő ízelítőt ad a frontélettel kapcsolatos humorból, karikatúrákból és művészi ábrázolásokból, de nem feledkezik meg az állati harcostársakról sem.


Megtekintés az Online Katalógusban

2020.01.21