558
Egy veszedelmes viszony
Szilvási Krisztián ajánlata

egy-veszedelmes-viszony

Ha nem lettek volna a történelem során olyan haladó, nagyformátumú emberek, akik szó szerinti középkori attitűdünkből továbbrángatnak bennünket, még mindig a barlangokban őrjöngenénk, és a falra kennénk ürülékünket atavisztikus művész(et)i kifejezőkésztetésünk megvalósítandó. De szerencsé(nk)re voltak. Egy közülük mindenképpen Johann Friedrich Struensee német orvos.

Aki „jutalma” folytán a 18. századi Dánia enyhén (vagy kicsit talán még jobban) ütődött királya, VII. Keresztély mellé került orvosi- és egyéb felvigyázóként, hogy aztán gyakorlatilag Európa haladó reformjai közé taszítsa, s ezzel kiemelje az országot a középkor elmaradottságából. Ám persze a bigott uralkodói réteg mindezt nem hagyta, Struensee a fejét vesztette, Dánia pedig a felvilágosodását.

Az Egy veszedelmes viszonyt egyaránt jelölték a 2013-as Golden Globe-on és az Oscar-on is a legjobb külföldi filmnek, és nagyjából áll is a lábán az értékítélet. A film témája kiváló, a körítés (kulisszák, technikai megvalósítás) profi, a dramaturgia nem kelt csalódást. Persze nem is felkavaróan új, de hát az igaz történetek sokszor kötik gúzsba az eredetiséget. A dinamikára sem lehet túlontúl panasz, bár némileg feszesebb (össze)vágást elbírt volna a cselekmény, így viszont az építkezésre hiteles előkészítés és megvalósítás maradt. A drámaiság remekül érvényesül (Caroline Mathilde királyné és a lökött Keresztély viszonya; C.M. és Struensee szerelme; C.M. és a születendő „fattyú” érdekében hozott áldozatok… stb.), a felvilágosodás eszméi „látványosan” csapnak össze az elmaradott gondolkodással, és a karakterek rajza is megfelelő.

Ez utóbbi esetében persze a színészeké volt a döntő szó: én Mads Mikkelsen-re (ejtsd: Mæds Meegelsnn) készültem igazán, Mikkel Boe Følsgaard a Keresztély király szerepében azonban elementárisan zseniálisat alakított (berlini Ezüst Medve érte)! Míg Mikkelsen pompásan adja hannibali (ál)arcát, minimalista, ugyanakkor belül tomboló színészi játékát, Følsgaard magával az ördöggel cimborál, ahogyan józan és elmerogyott pillanatai között váltogatja a mimikáját. Elképesztő! Sajnos kettejük alakja között veszik el valahol félúton Alicia Vikander minden értelemben légies lénye, így a film elszenved némi dinamikai deficitet, de összességében nézve emlékezetes kosztümös fellépést nyújt. Szeretve mind a vérpadig, de a lényeg, hogy a nagyformátumú emberek hatása jóval de jóval tovább él. Szerencsénkre.


Megtekintés az Online Katalógusban

2020.01.10