Január 20-án a Rossz versek című filmet láthattuk a Kisfaludy Könyvtár Filmklubjában. Az alkotás önéletrajzii ihletésű, persze nyilván vannak benne egyéb beleszerkesztett epizódok, hisz a film nem a valóságnak egy az egyben való leképezése, hanem bizonyos értelemben -mint minden bármi nemű művészi alkotás- önjáró. A különböző idősíkok és életkorszakok felidézése tükrözi azt, hogy az ábrázolandó személy honnan hová jutott. Találkozunk serdülőkori problémákkal, a másik nem iránti érdeklődés kialakulásával, az ezzel kapcsolatban iskolai konfliktussal.
Egy Párizsban zajló szakítási jelenettel nyit a film. Majd hazai, budapesti környezetbe csöppenünk, ahol hősünk a plakátokról ránk köszönő reklámokról mond éles kritikát - ám később rajztehetségét ő maga is csirkereklámok szerkesztésével kamatoztatja. De elszégyellve magát - nem folytatja ezt a munkát.
Megismerkedünk a fiú vágyaival, próbálkozásaival (vízipóló, zene) belecsöppenünk a családi környezetbe, tapasztalatokat szerzünk az iskola világáról, képet kapunk a nem éppen rokonszenves, rigorózus matematika és informatika tanárnőről. Képet alkotunk a korabeli ún. szexuális felvilágosításról, amelyből a fiúk nem sokat profitáltak, legfeljebb cinizmust tanultak. Miközben a tanárnő játssza az erkölcscsősz szerepét, a "fiatalok felvilágosítását" nem a témának megfelelő tisztelettel kezeli: cigarettával a szájában az óvszerhasználat technikai részletére korlátozza mondanivalóját.
Az énekkari válogatás módszere is megütközést váltott ki bennem. A leendő karvezető -őrmester módjára- síppal a szájában "vezényelte" a jelöltek énekét, s mint ahogy a meós a szerelőszalagról legördülő végtermékek közül közül a selejtet válogatja, úgy szelektált ő is az éneklők közül.
Számomra úgy tűnt, főhősünk olyan személy, aki keresi a helyét, igyekszik észrevétetni magát, de a gátlások ördögével nehezen boldogul, ezért folyamodik, -miként a kisgyerekek- a konfabulációhoz (történetek kitalálásához). Nem létező kapcsolatokról, bulikról mesél színes történeteket. Hiszen a kortársvilág kegyetlen: ha azt akarod, hogy befogadjanak hozzájuk kell hasonulnod...

Csiszár Antal