A történész-levéltáros 1914. július 28-án önkéntes szolgálatra vonult be a császári és királyi 94. gyalogezredhez. Kiképzés után a Kárpátokba került, ahol súlyosan megsebesült, majd Budapesten kezelték. Hőstettéért Arany Vitézségi Érdemrendet kapott. Ezt követően nem harcoló egység tagjaként Lublin környékén szolgált. Az 1916-os román támadás idején önként jelentkezett a frontra. Az erdélyi harcok során ismét megsérült, így újra Budapesten ápolták. Lábadozása idején doktori vizsgát tett diplomatikából, heraldikából és kozmográfiából. Időközben, 1917. május 13-án Sopron szabad királyi város levéltárosává nevezték ki. 1918. szeptember 14-én szerelt le tartalékos hadnagyként.

Házi Jenő naplóinak műfaji meghatározása nem egyértelmű. A füzetekben találhatók visszaemlékezések, illetve naplószerű bejegyzések. Mint az előszóból kiderül, szerzőjük a feljegyzéseket időről időre áttekintette, kiegészítésekkel látta el, és összegzésekkel egészítette ki. Fontos kiemelni, hogy a források nem csupán azért egyedülállók, mert a háborús tapasztalatokat osztják meg az olvasóval, hanem mert a pályája kezdetén álló fiatal levéltáros világlátásához, hivatásában történő elköteleződéséhez engednek közelebb. A kötetet érdemes tehát a hadtörténeti mellett művelődés- és tudománytörténeti szemüvegen keresztül is olvasni. Az előszó megfogalmazása szerint „az eseményeket Házi Jenő a legfontosabb katonai és háborús politikai tényezőket kielemezve, értelmezve jegyezte le. Többek között személy szerinti jellemzést kapunk a tisztikarról, katonatársairól, részletes beszámolót a hadmozdulatokról, csapatmozgásokról, a bevetésekről és általában mindenféle tevékenységéről, a végrehajtott feladatoktól kezdődően egészen a pontos veszteségekig”.

A naplókat Kincses Katalin Mária rendezte sajtó alá és szerkesztette, a német nyelvű szövegrészek fordításában ő és Tuza Csilla működött közre. A „Házi Jenő Sopron város főlevéltárosa (pályakép vázlat)” címet viselő bevezetőt Dominkovits Péter írta.

Megtekintés az Online Katalógusban