A 17 éves Hannalore (Saskia Rosendahl) élete váratlanul megváltozik, amikor az addigi, megszokott idill szertefoszlani látszik körülötte. Nem érti a változásokat, amelyek megriasztják, biztonságát veszélyeztetik. A család lopva elköltözik egy isten háta mögötti helyre, majd édesapjának nyoma vész. Ezután hamarosan édesanyja is érthetetlen módon magára hagyja gyermekeit a még csecsszopó aprósággal együtt. Így minden addig átélt és tapasztalt bizonyosság megkérdőjeleződik. Hitler halott, a harmadik birodalom elbukott. Ezt követően Hannalore teljesen magára marad fiatal testvéreivel, egy fiú ikerpárral, kishúgával és egy csecsemővel, akikről gondoskodnia kell. A szülők köddé váltak, a náci tiszt édesapa elmenekült, édesanyjuk önként adta fel magát, de előtte a legnagyobb lány lelkére kötötte, hogy pár nap elteltével induljanak el a nagymamához a távoli Hamburgba, a britek, oroszok, amerikaiak által megszállt, apokaliptikus Németországban.

Így kezdődik Lore odüsszeiája és a film. Lore sorsában egy nemzet fiatal generációjának meghasonlottságát, zavarodottságát ismerhetjük fel, egy ősei bűnével magára hagyott nemzedék hátborzongató sikolyát. A gazdagságban felnőtt és a náci eszmékkel körülvett Lore az első idegeneket még karlendítéssel köszönti, természetesnek veszi a nekik nyújtott segítséget. Ahogy a film halad előre, úgy egyre piszkosabb lesz, egyre fáradtabb és büdösebb, belenyugvóbb, egyre inkább mindent elfogadó a maga és testvérei túlélése érdekében. Szemünk láttára nő fel. A rémálomba forduló élethelyzetek közepette mindvégig egy anyjától kapott nipp őzike tartja benne a lelket, ez emlékezteti múltjára, arra, hogy ki is ő valójában, hová tart, mit akar. A film végén, amikor Lore útja végére ér, az ártatlan, giccses őzike porrá zúzása jelenti számára a dühös leszámolást a környezetében és legbensőbb énjében rejtőző hazug idillel. Mindent elkövet a reményteljes menekülés érdekében, még arra is hajlandó, hogy segítséget fogadjon el egy jóképű zsidó fiútól, a 20 év körüli Thomastól (Kai-Peter Malina), aki útjuk során hozzájuk csapódik. A lány elborzad attól, hogy egy zsidó hozzáérjen, de Thomas mégis efféle vágyakat ébreszt benne. Egyre közelebb kerül hozzá a benne dúló kitartó dac ellenére is, ennek során megváltozni látszik minden, amiben Lore addig hitt. Egyáltalán miért segít nekik a fiú? Már semmi sem biztos, ami azelőtt az volt... A belső utazás kezdetét vette, és a vonat megállíthatatlanul robog vele.

Adam Arkapaw operatőr kiváló munkája azt hangsúlyozza, hogyan válik a nyers valóság Hannalore hétköznapjainak részévé a maga természetes, rettenetes módján. A pillanatokra megmutatott, naturalisztikus képek fokozzák a film mondanivalóját, a zavarodottságot, bizonytalanságot, a testi és lelki nyomorúságot, amelyben Lore és nemzete él. Kontrasztként zöldellő, virágos rétek, lankás dombok és vadregényes völgyek, madárcsicsergés, hajnali harmatban csillogó levelek és ébredező pillangók hirdetik a természet emberfeletti, teremtő hatalmát... A németek kezdetben nem hittek a haláltáborok létezését igazoló képeknek, azt gondolták, mindez az ellenség propagandája csupán. A film hagy bennünk kétségeket, kérdéseket a történettel, szereplőkkel kapcsolatban, nem nyújt választ mindenre. Nem is kell, a valóság annál sokkal bonyolultabb és megfoghatatlanabb. Az érzékeltetés teljességével azonban nem marad adós. Megmutatja, mennyire nehéz szembenézni a háború igazi, torz, borzalmas, semmi emberit, semmi hősiest nem mutató arcával.

Megtekintés az Online Katalógusban