A részletek, idézetek a korabeli sajtóból, a helyi önkormányzat hivatalos irataiból és a testületi ülések jegyzőkönyveiből hűen tükrözik a kezdetekkor uralkodó viszonyokat, a képek és beszámolók segítségével pedig betekintést nyerhetünk az egyházközség mindennapi életébe.

Megismerhetjük az előzményeket is, mely különös ellentmondásra derít fényt: a kezdeményezést éppen az akkori helyi plébános ellenezte a legjobban, míg a hívők és az Ikrényi Önkormányzat többsége támogatta azt. Gergó András polgármester is az élére állt a kezdeményezésnek, és megkezdődött a vita a helyi sajtóban, illetve az ikrényi nyilvánosság előtt. Aztán megérkezett az új plébános, Czank Vilmos atya, és felgyorsultak az események. Az olyan „részletkérdések”, hogy hol legyen a templom, és létrehozzanak-e alapítványt, viszonylag gyorsan rendeződtek, mert egyvalamiben mindenki egyetértett: kell egy templom. Egyként támogatta az ügyet a Győri Egyházmegyei Hatóság és a falu apraja-nagyja: az orvostól a vendéglátósig és az egyszerű emberig. Vége-hossza nincs az önzetlen támogatók név szerinti felsorolásának: a hajdani bencés diák Ripszám János építész például ingyen tervezte a templomot.

Az élménybeszámolók és visszaemlékezések mellett színes képanyag is segít átélni ezt a csodálatos eseményt, amikor valami olyasminek a létrehozásában fáradozik egy közösség, amelynek jelentősége túlmutat az evilági apró-cseprő dolgainkon. Az évek során folyamatosan gyarapodott a templombelső is az ajándékba kapott szakrális tárgyakkal, szobrokkal, elkészült egy toronyóra, és a harmónium helyett orgonát is kapott a templom.

Átérezhetjük mindezek után az építész tervező megható sorainak jelentőségét: „Amikor az elkészült templom tele volt emberekkel, és felhangzott a „Téged, Isten, dicsérünk...”, bizony eltörött a mécses.”

Megtekintés az Online Katalógusban