2010 folyamán egyre nagyobb népszerűségre tett szert a banda, egyre népesebb közönség előtt léptek fel, és az Egyesült Államokban a televízióban is feltűntek. Két kategóriában is jelölték őket a Grammy-díjátadón, az egyik a legjobb új előadó, a másik pedig a legjobb rock dal (Little Lion Man) kategória volt. Az ez után következő élő előadás a 2011-es Grammy-díjátadón történt, amely a Sigh No More-on található dalok népszerűségét növelte. A banda nem sokkal később megnyerte az ARIA Music Award Legnépszerűbb Nemzetközi Előadó címét és a Brit Award legjobb brit album kategóriáját. Az együttes második stúdióalbuma, a Babel 2012 szeptemberében jelent meg. A 2013-as Grammy-díjátadón elnyerte az év albuma címet, továbbá a Brit Award legjobb brit banda díját is.

Az együttes country zenét játszik skót, ír és angol gyökerekkel. Népzenei hangszereket használ, olyanokat, mint a bendzsó, nagybőgő, mandolin. Teszi mindezt egy ritmikus alternatív rock és a népi stílusra alapozva. Marcus Mumford jellemzése szerint azonban zenéjük igazából nem folkzene. Néhány része talán az, de semmi esetre sem fér bele a műfaj általános kereteibe. Több benne a rock elem, és ahogy a koncerteken is lehet érezni, sokkal erőteljesebb a húzása.

A legtöbb Mumford & Sons dalszövegnek erős irodalmi tartalma van, a debütáló album elnevezése Shakespeare Sok hűhó semmiért című komédiájából ered, a Sigh No More című dal idézeteket is tartalmaz belőle. Dalaik között találunk célzásokat a Bibliára, az Odüsszeiára, Assisi Szent Ferencre vagy épp Steinbeckre.

Tracklist:
01. Babel
02. Whispers in the Dark
03. I Will Wait
04. Holland Road
05. Ghosts That We Knew
06. Lover of the Light
07. Lovers' Eyes
08. Reminder
09. Hopeless Wanderer
10. Broken Crown
11. Below My Feet
12. Not with Haste

Megtekintés az Online Katalógusban