101
Rendezvény beszámoló: ''Ismeretlen ismerősök…'' – Városi portrék
Beszélgetés a Kisfaludy Károly Könyvtárban

Az est vendége, Pribránszki Marianna elöljáróban beszélt gyermekkoráról, arról, hogy mi indította az emberekkel való foglalkozás felé. Már az óvodában és az iskolában megvolt az a szándéka és képessége. hogy társai körében irányító szerepet töltsön be. Otthoni körülményei is fokozott önállóságra predesztinálták: édesanyja fodrász lévén otthon klienseivel foglalkozott, így a házi munkákból az átlagnál jóval több hárult rá. Életében sokat számítottak nagyszülei, nagyapjától értékes tanácsokat kapott arra vonatkozóan, hogy miképpen kell bánni az emberekkel.

Adottságait látva édesanyja a tanári pályát javasolta számára. Ebben az esetben a szünetekben meg lesz oldva a családdal való együttléte, és leendő gyermekeinek felügyelete is -tapasztalatból tudta, hogy ennek hiánya az átlag szülőknél milyen nehézséget jelent. A család többi tagja inkább az ügyvédi pálya felé orientálta volna. jó érvelési képességeire apellálva.

A tanári munkát főiskolás korában egy olyan napközis táborban kezdte, ahol vegyes csoport, 1-8 évfolyam volt együtt. Itt szembesült azzal, hogy a főiskolai előadásokon és szemináriumokon az oktatók bizony hagytak " fehér foltokat": kimaradt például a fegyelmezés kérdése. Egy negyedikes tanítványa példáján keresztül tudta felmérni, hogy milyen következményekkel jár, ha a fegyelem, rend, következetesség "szócikkei" hiányoznak a szülők szótárából. Ez a „neveltetés” a fiú korai, értelmetlen halálát eredményezte évek múltán.

Nincs egyedüli és mindenkinek üdvözítő metódus, amit ha követünk jó és sikeres embert nevelhetünk. Szakemberként abban hisz, hogy a nevelési módszerek egyénre szabottak, de van néhány általános szabály. Nagyon sok kliense van, aki gondjaival keresi meg, számukra ismételten kihangsúlyozta a fegyelmezés, korlátok, szabályok állításának elengedhetetlenségét. Emellett fontosnak tartja a pozitív hozzáállást, mind a munkában, mind a magánéletben.

A beszélgetés végén saját családjának példáját hallgatva szembesülhettünk azzal, hogy nem csak a nehezen nevelhető gyermek, hanem a kiemelkedő tehetségek oktatása és gondozása is embert próbáló feladat. Fia magántanulóként otthon tanult, Marianna maga oktatta fiát; emellett a sportolást, és egyéb különóráit is megszervezte.

 

Csiszár Antal