A kötetben 60 szerző 49 hosszabb-rövidebb tanulmánya kapott helyet, ezek közül hét foglalkozik térségünket érintő témákkal. Egy hosszabb írás emléket állít a magyaróvári illetőségű ügyvédnek, Sőtér Ágostnak, aki jelentős szerepet játszott a helyi múzeum megszervezésében, s aki régészként is tevékenykedett. Igencsak érdekes olvasmány a következő helyi téma, az Osliban fellelt gúnyirat, az Ujjoncz Dall ismertetése is.

Nagycenket elsősorban mint a Széchenyi családnak otthont adó települést ismerjük, pedig már jóval birtokszerzésük előtt lakott terület volt. A kötetben előzetes jelentést olvashatunk a falutól nyugatra folyó ásatásokról, az Árpád-korból származó veremházak maradványairól, az ott fellelt használati és dísztárgyakról, s a település azonosításáról. Merva Szabinától egy összehasonlító tanulmányt olvashatnak az északnyugat-magyarországi, IX-XI. századból származó kerámia leletekről. Akit tehát érdekel a soproni, szakonyi, ménfőcsanaki és bácsai kerámiák közötti hasonlóság és eltérés, olvassa el ezt az írást.

Egy hosszabb értekezés ismerteti egy, a Csorna melletti Lórét lelőhelyen található X-XII. századi, 19 építményből álló településrészlet leletanyagát. Ehhez a tanulmányhoz kapcsolódik Sümegi Pál írása, amely a kisalföldi folyómeder-változásokat taglalja.

Ha telepesekről hallunk, nekünk, átlag olvasóknak nagy hirtelen a vadnyugat jut az eszébe. Pedig Földünk bármelyik részére igaz lehet, hogy valaki egy bizonyos helyet kiszemel magának, ott gyökeret ver és otthont épít. Aztán idővel a ház elhagyatottá válik, összeomlik, romjain pedig új történet kezdődik. Valahogy így történt ez az Ikva partján is, Sopron közelében. Polgár Péter a kötet hasábjain egy itt folytatott, 2007-2008-as ásatásról számol be, ahol a rézkor, a késő bronzkor, a kelta időszak, a római hódítás évszázadai, sőt a kora középkor leletei is előbukkantak.

A Győr város területén végzett régészeti feltárások közül a Ménfőcsanakon, a Széles-földeken folytatott 2009-2011-es munkálatokról olvashatunk beszámolót. A Holt-Marcal partja az őskortól a középkorig lakott volt, s így egy nagy kiterjedésű és intenzív lelőhelykomplexum alakult ki a térségben. A tanulmányt jegyző három szakember a temetkezési szokások összevetésével, a sírokban fellelt embertani anyagok elemzésével nyert adatokat teszi közzé.

A többi írás is érdekfeszítő, bár nem helyi vonatkozású. Olvashatnak az úgynevezett „sütőtálak” evolúciójáról, az avar „aranypillangókról”, a hun temetési kultúráról, legyező alakú saroktornyokról, a mongol nők fegyvertáráról, „Salamon gyűrűiről”, a folyóba temetés motívumáról, rugótokos és csuklós ívfibulákról, az udvarhelyszéki Árpád-kori templomokról, egy tojást rejtő ép cserépedényről és a szarmaták különleges gyöngysorairól.

A magyar kollégák mellett néhány külföldi szakember is írt tisztelgő tanulmányt a kötetbe, az angolul vagy németül tudók ezeket is áttanulmányozhatják.

A kötet tudományos szövegét illusztrációk sokasága lazítja: térképek, dokumentációs rajzok, fotók. A tanulmányokat bőséges jegyzetapparátus, irodalomjegyzék és angol nyelvű rezümé követi. A kötet végén rövidítésjegyzék, a szerzők névsora és tartalomjegyzék található.

Soha rosszabb születésnapi ajándékot!

Megtekintés az Online Katalógusban