Értékük abban rejlik, hogy feltárják a felszín mögött zajló lelki folyamatokat, emberi létállapotokat. A megfejtést az időtlen szimbólumok őrzik. Ezek ismertetésén keresztül a szerző igazi szellemi kalandra hívja az olvasókat.

„Jelen könyv nem pusztán lazán összefüggő szimbolisztikai tanulmányok gyűjteménye, hanem egy magasabb típusú megismerést megalapozó és a felébredés ösvénye irányába vezető írások foglalata. A létezés értelmét ’az örökkévalóság szemszögéből’ láttatják és nem a ’térbeni és időbeni létezés szemszögéből’. A tanulmányok lehetőséget nyújtanak mindazok számára, akikben az érdeklődésen túl a megvalósítás erői felébredni készek a szellemi elmélyedésre.”

Titus Burckhardt (1908-1984) svájci német nemesi család sarja, a híres művészettörténész, Jacob Burckhardt unokaöccse és a neves szobrász, Carl Burckhardt fia. Firenzében született, ifjúkorát Bázelben töltötte, ahol tanulmányai során megismerkedett Frithjof Schuonnal, ekkor kialakuló barátságuk és mély szellemi kapcsolatuk pedig életük végéig kitartott. Egyike a legjelentősebb huszadik századi gondolkodóknak, a szakrális művészet, építészet és kultúra avatott ismerője, aki René Guénonhoz és Schuonhoz hasonlóan maga is áttért az iszlámra, Ibrahim Izz al-Din néven egy szúfi közösséghez csatlakozva.

Néhány tanulmánya magyar fordításban is megjelent az Arkhé, az Axis Polaris folyóiratokban és a Tradíció évkönyvben, könyveit pedig a Stella Maris kiadó (Kristályparadicsom, Muszlim asztrológia), az Arcticus kiadó (Alkímia: Világkép és szellemiség, A szakrális művészet lényegéről a világvallások tükrében, Chartres és a katedrális születése), valamint a Sophia Perennis kiadó (Bevezetés a szúfi doktrínába) jóvoltából ismerhette meg a magyar olvasóközönség.

Megtekintés az Online Katalógusban