A szerző egy Olivér nevű fiú szemén keresztül láttatja velünk a világot. A történet humorral, a felnőtt világot szinte ijesztő érzékenységgel kritizálva beszéli el a családot, a kórházat, egyáltalán a külvilágot, ahogyan láthatja egy okos, érzékeny gyerek.

A regény Olivér tizenharmadik születésnapjával kezdődik. Ez a világ legszörnyűbb születésnapja: csupa rossz ajándék, kellemetlenkedő szülők, okoskodó rokonok, de igazából senki sem foglalkozik az ünnepelttel. A fiú bánatában felmászik egy cseresznyefa tetejére, ahonnan leesik, és összetöri magát. Ezzel kezdetét veszi a kalandok sora. Kórházba kerül, ahol kiderül, hogy eltörött a keze és két bordája, agyrázkódása is lehet, emiatt pár napot itt kell töltenie. Szerencsére a hely kevésbé ijesztő, mint amire számított, és 6-os kórterembeli társai is egész jó fejek. Van köztük egy vészesen fogyó, meg egy lefogyni képtelen fiú, na meg egy mandulaműtétre váró srác, a folyton az izmait feszítgető nőcsábász. Az igazi meglepetés azonban másnap várja: a reggelinél megpillant egy kerekesszékben ülő, csupa feketében lévő, sminkelt lányt, akinek kék a haja. Ráadásul Mira pont mellette foglal helyet.

A tizenkét éves lány folyton vámpírokat rajzol, fekete a körme, és a csodára vár: a gyógyulásra. Olivér mindent megtesz azért, hogy a csoda megtörténjen, és közben több betegnek is segít: egy öreg bácsinak, akinek hiányzik az unokája, Petinek, a túlsúlyos fiúnak, Fecónak, aki elvesztette a nyusziját, és emiatt depressziós lett, és nem eszik, végül egy hascsikarásos kislánynak. Vajon Mirán is képes segíteni?

Dóka Péter meséje nem kimondottan gyerekmese. A humorral átszőtt történet nem csupán egy fiú kórházi kalandjait meséli el, hanem komolyabb kérdéseket is érint. A mondanivalója egyszerű: az élet nem mindig kegyes, félhetünk a betegségtől, haláltól, érhet minket trauma, érezhetjük magunkat magányosnak vagy kirekesztettnek, akkor sem szabad, hogy eldobjuk magunktól a reményt, és a pozitív gondolatokat, akkor is a lehető legjobbat kell kihoznunk magunkból. Fontos, hogy tudjunk önfeledten nevetni, és minden apróságnak örülni. „Aki sokat nevet, az biztosan meggyógyul…"

Lakatos István illusztrációi tökéletes kísérői a könyvnek. Ezt a szívszorító regényt 10 éves kor feletti, érzékeny lelkű olvasóinknak ajánljuk.

Megtekintés az Online Katalógusban