A Rockferry – melynek gerincét a Duffy/Bulter-szerzemények adják az első kislemezre kerülő bluesos szomorúságú címadó nyitódaltól a Walker Brothers és a wall of sound világába emelkedő optimista végkicsengésű Distant Dreamerig – egy ízléses, klasszikus felépítésű, időtlen poplemez, negyven perc alatti játékidővel, csupán tíz dallal, de tíz olyan gondosan kidolgozott és összeválogatott, elsőrangú dallal, melyekben a viszonzatlan szerelemtől sújtott szövegeihez gazdag hangi adottságait is tökéletesen kihasználó Duffy nemcsak a hatvanas évekbeli brit énekesnők, Dusty Springfield, Petula Clark, Sandie Shaw, Lulu hagyományait viszi méltóképpen tovább, de az amerikai soul-pop Stax- és Motown-ízeit is, sőt még a country felől univerzálissá lett Dolly Partont felidézi, és persze nem marad el a tisztelgés az utolérhetetlen Burt Bacharach-dalok első számú interpretátora, Dionne Warwick előtt sem (a második száma, a Warwick Avenue nyilván nem véletlenül kapta címét pont arról a londoni útról/metróállomásról).

Bárhangulat, filmzene. Ezek jutnak először az ember eszébe, ha a Rockferry-t hallgatja. Duffy mind előadásmódjában, mind pedig stílusában nagyon közelíti a klasszikus kabaréhoz hasonló világot, a nemes értelemben vett kuplerájok, bárok füstös, sminktől és csillogó ruháktól fénylő miliőjét. Ugyanakkor lazán elmehetnének ezek a számok jó néhány filmben is, mint egy-egy létfontosságú jelenet aláfestő dallamai. Összességében a hasonló, kicsit vonós, kicsit r’n’b-s hangzásvilág jellemző a lemezre, és persze a zongoratémák, melyekre a fő dallam, a kellemes, négeres hang ereszkedik a maga erőteljes, mégis alázatos módján. Egy szó mint száz, a Rockferry egy jól sikerült nagylemez.

Tracklist:
01. Rockferry
02. Warwick Avenue
03. Serious
04. Stepping Stone
05. Syrup & Honey
06. Hanging on Too Long
07. Mercy
08. Delayed Devotion
09. I'm Scared
10. Distant Dreamer

Megtekintés az Online Katalógusban