341
Don Jon
Szilvási Krisztián ajánlata
Amiről nem illik beszélni, pedig kevés emberfia és -lánya van, aki nem próbálta (volna) még. Pornót nézni nem bűn, sőt kellemes, és az egészséges szexualitás szempontjából valójában semmi kivetnivaló nincs benne. Mint ahogyan az is hazugság és álprüdéria, ha valaki tagadja a maszturbációt. Képesek vagyunk sokkal ízléstelenebb, „bűnösebb”, károsabb és elítélendőbb dolgokról nyíltan és büszkén csevegni, mint erről, szóval: Halló, merjünk már őszinték (és igazságosak) lenni!
Lám-lám, Joseph Gordon-Levitt is tagadja, hogy pornófüggő lenne, rá is megy a kapcsolata Scarlett Johanssonnal. Még szerencse, hogy a nála jóval (ezt nem illik, de jóval) idősebb Julianne Moore szabadszelleműbb, és megtanítja neki, miért is élvezetesebb a kézzel tapintható szex a pornó (álom)világánál. Joseph amolyan 50-50%-os aránnyal nyúl bele a dolgokba: hol tényleg egyéniséget és stílust képviselő filmekkel (500 nap Nyár, Fifti-fifti), hol pedig – szerintem – totál zsákutcás mozikkal (Fék nélkül). A Don Jon-ban vannak remek jelenetek, még remekebb karakterek (Tony Danza, Jon trikós, tévés sportműsor-addikt apja) és remekbe szabott zenék, vágások. Mindemellett azonban vannak felizgatott, de el nem sütött interakciók is (Gordon-Levitt és Johansson sok jelenete), vagy mondjuk a történet szempontjából súlytalan és semmitmondó figurák (Jon haverjai).
A főhős koncepció diktálta Maslow-piramisának szintjei (a testem, a kéróm, a verdám, a családom, a vallásom, a spanjaim, a csajaim és a pornó) ritmust adnak a cselekménynek, bár sokszori ismétlődésük a mondanivaló mellett egyfajta statikusságot is eredményez, a templombéli gyónások pedig majdnem több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak az attitűd (és annak változása) bemutatásában. Szóval a Don Jon amolyan felemásra sikeredett: izgalmas téma, jóleső szexszel, de nem túl mélyre hatoló és változatos kielégüléssel. Egyszeri szórakozásnak azonban remekül megteszi, mert amiről szól, korántsem végletesen az emberi lélek árnyoldala.
2021.07.02
