422
Metal: Evanescence - The Open Door
Szilvási-Szabó Éva ajánlata
Mozart Requiemjéhez „hozzányúlni” felettébb merész vállalkozás. Az ilyesmit ezer esetből kilencszázkilencvenkilencben egyenesen szentségtörésnek tartanánk. Az ezredik eset az Evanescence, akik nem csupán eredetiségükkel, hanem keresztény örökségükkel is méltónak találtatnak e korszakösszegző mű beemelésére saját zenéjükbe.
Beemelést említek, ugyanis Amy Lee és társai ténylegesen posztmodern zenei vendégszövegként használják a Lacrimosa-tétel hangjait, és újszerű, saját stílusukba tökéletesen beilleszthető számot szőnek köré. Ahogy megismerjük a dalokat, kitárulkozik előttünk belső gazdagságuk és páratlan szépségük. Amy nem hazudtolta meg magát, finom, ezzel együtt nyers és dögös nótákat írt, melyek néhol keleties skáláikkal (Sweet Sacrifice), és mindig azonnal megragadó, méltóságteljes harmóniákból kibontott témáikkal (Cloud Nine, Like You) ugyanabba a vonulatba tartoznak, amelyet már a Fallen, az első nagy kiadónál megjelent album is képviselt.
Az Evanescence nem Nightwish vagy Within Temptation. Ugyan rengeteg köztük a párhuzam, mégis mindegyik a maga egyéni útját járja, melyek mindegyike érvényes, sajátlagos üzenettel szólítja meg a közönségét, ugyanakkor nem zárják ki kölcsönösen egymást, és egymás epigonjainak sem mondhatók. A The Open Door pedig nagyszerű, egészen remekül összehozott album, milliószor meghallgatható, és minden meghallgatással egyre többet ad. Gótikus, a zongora dominanciája révén egészen különleges, operai-szimfonikus nu-metal ez, melynek egyetlen más, rokon lelkületű együtteséhez sem hasonlítható cizelláltságát a női ének csak még jobban kiemeli.
Tracklist:
01. Sweet Sacrifice
02. Call Me When You’re Sober
03. Weight Of The World
04. Lithium
05. Cloud Nine
06. Snow White Queen
07. Lacrymosa
08. Like You
09. Lose Control
10. The Only One
11. Your Star
12. All That I’m Living For
13. Good Enough
2020.07.03
