86
Moskát Anita: Horgonyhely
Horváth Gábor ajánlata

moskat-anita-horgonyhely

Nem nagyon olvastam még magyar fantasyt, igaz, nem is ilyen típusú regényekkel van tele a magyar könyvpiac. A Horgonyhely mellett szólt az érdeklődésemet felcsigázó fülszöveg, amely igazán különleges élményt ígért. Valamint az fogott még meg, amikor kézbe vettem a könyvet: ez az egyik legszebb borítóillusztráció, amit valaha láttam. És összességében egy igazán mély és többértelmű regénnyel van dolgunk.

Azért be kell vallni, Moskát Anita regényéhez kell egyfajta gyomor. Nem azért, mert túl brutális lenne, erről szó sincs! Pusztán túlburjánzik a testiségtől, túl plasztikusan ábrázolja az igencsak sötét világot, amelyben játszódik, de összességében ez egy veszett jó mű. Igen bizarr és különös világba csöppen a könyv olvasója, a regény ugyanis egy nők uralta világban játszódik, ahol a férfiak vannak bordélyban, és csak a terhes nők tudják elhagyni születési helyüket (horgonyhelyüket), ők is csak áldott állapotuk alatt. E kiváltságuk miatt a terhesség mindenekfelett áll, s ezzel a szerző szerintem egyben kifigurázza a mai „ezoanyuka” trendet is.

A történetbe bekúszik a varázslat, a nők egy része, a „földevők”, akik tényleg eszik a földet, képesek társalogni is vele, illetve növényeket növeszteni az akaratukkal. A férfiaknak mindez tilos, csak Lars, az egyik főszereplő kockáztatja meg a kivégzést, ami rá vár, amennyiben lebukik. Ez a világ borzasztóan sötét, csaknem a reménytelenségig, a közönséges testiség vezérli, ahol a szerelemnek nem lehet szerepe. A szép és a jó messze elkerüli ezt a fjordok közé beszorult mikrokozmoszt, és a család mint olyan sem létezik. A cselekmény emellett a Bibliából is táplálkozik, hiszen az egész egy elbukó megváltástörténet is egyben.

Iszonyatosan sokat lehetne taglalni, hogy mi a mondanivalója a regénynek: hogy a sem egy férfiak, sem egy nők uralta világ nem lenne más, mint a földre költöző pokol; hogy a pusztán szenvedélyen alapuló szerelem bűnbe vihet; hogy a helyhez kötöttség szűk látókört ad, de a tágabb látókör sem ad bölcsességet; hogy a tudomány nem mindenható; hogy a múlt hibáin merengve elszalasztjuk a jelent; vagy hogy a szabadság iránti vágy nagyon könnyen átcsaphat uralomvágyba. Ennek ellenére a kötet igazi erőssége a hangulat, ami magával ragadja az olvasót.

Voltaképpen négy főszereplőnk van, akik közül kettő nő, kettő férfi, így mindkét nem szenvedéseit, problémáit elmesélhette az írónő. Lars, a földevő férfi, aki fiatalkori megaláztatásait kompenzálandó, a nők elnyomására törekszik. Vazil, a könyvtárhajó birtokosa, aki korábbi szerelmén segítendő, kutatásaiba öli minden idejét. Az ő lánya, a még gyermek Helga, aki keresi önmagát, miközben apja alig foglalkozik vele, és képzeletbeli lénnyel társalog. S végül Odveig vizsgálónő, Vazil korábbi szerelme, akit e kapcsolata miatt büntetésként sterilizáltak.

Összességében ül a sztori, igazán mély és többértelmű regényt kapunk, amely akár megérdemelten követelhetne ki magának egy mozgóképes verziót is. A borítón különben a kolumbiai Marcela Bolívar extrém alkotása látható, akinek a honlapjára igencsak érdemes ellátogatni.


Megtekintés az Online Katalógusban

2020.02.11