Filmajánló
Molnár Zoltánné ajánlata
Cat Ballou legendája
Az 1965-ben készült film a western-paródia és a kalandfilm elegáns ötvözete, amely megjelenése pillanatában meghódította a közönséget és a kritikusokat is.
A Cat Ballou legendája főhőse, Catherine Ballou (Jane Fonda) egy tanárnőből lett útonálló, aki miután megtudja, hogy a vasútvonal fenyegeti a családi farmot, s apját Tim Strawn (Lee Marvin), a vasúttársaság bérgyilkosa megöli, szembeszáll a mindenható támadókkal. Természetesen segítséget kér két mihaszna bűnözőtől és Kid Shelleen-től (ugyancsak Lee Marvin), a vadnyugat legiszákosabb pisztolyhősétől. Vajon mi történik, ha ez a fantasztikus társaság nagy lépésre szánja el magát, és nem kevesebb a cél, mint a vasúttársaság megállítása, és a gyilkos megbüntetése?
Bájos és talpraesett főhősnőnk nagy alakítást nyújt vígjátéki szerepében. Ezt a bosszújelenet is kiválóan igazolja, melyben Jane Fonda prostituáltként kerül a gonosz ember közelébe. Lee Marvin kettős szerepe is humoros (Oscar-díjat kapott érte), hiszen ő alakítja a szeretnivaló, lecsúszott vadnyugati hőst és a gonosz gyilkost, na és persze a film végén "ők ketten” leszámolnak egymással, hiszen mint kiderül, a viszály évek óta tart közöttük. A felejthetetlen Nat King Cole is feltűnik a vásznon, hogy elénekelje a film fülbemászó betétdalát, a Cat Ballou balladáját. Szóval egy kikapcsolódásra alkalmas, szórakoztató filmet ajánlok a filmkedvelőknek!
Megtekintés az Online Katalógusban
2013-06-18
Tóth Márta ajánlata
Vad lovak
John Grady Cole (Matt Damon) életét a lovak és a farm jelenti, ám nagyapja halála után anyja azt a döntést hozza, hogy eladja a nyugat-texasi birtokot. John hiába próbálja meggyőzni az asszonyt, a fiától teljesen elidegenedett nő számára a föld semmit sem jelent. A fiú nyeregbe pattan, és testvéreként tisztelt jóbarátjával, Lacey-vel (Henry Thomas) munka reményében Mexikó irányába vágtatnak.
Kitűzött céljukat elérve, a gazdag Rocha-t (Rubén Blades) lenyűgözi a két fiatal lovak iránti szeretete és háttértudása, ezért alkalmazza őket. John ekkor elköveti élete legnagyobb hibáját: beleszeret munkaadója gyönyörű lányába, Alejandraba (Penélope Cruz). A fiú tudja, hogy nem csak állása, hanem ezidáig megrendíthetetlennek tűnő barátsága Lacey-vel is a tiltott viszony áldozatául eshet...
Minden tekintetben monumentális. Ez az, amit az első pillanattól kezdve elmondhatunk a forgatókönyvíróként Oscar-díjat nyert Billy Bob Thornton (Pengeélen) hosszú idő után első rendezéséről. A nagy költségvetésű Vad lovak a Miramax 2000-es reménysége volt az Oscar-díjátadáson, ám a sztárokkal teletűzdelt mozi sem a jegypénztáraknál, sem pedig a kritikusok körében nem váltotta be a reményeket. Pedig a Cormac McCarthy nagysikerű regényéből készült film (forgatókönyv Ted Tally) hibái ellenére is élvezhető darab: sajátos, melankolikus hangulatával és csodálatos zenéjével képes fent tartani az érdeklődést a kezdetektől egészen a befejezésig.
Megtekintés az Online Katalógusban
2013-06-14
Tolnai Gáborné ajánlata
Isten városa
Isten városa egy riói gettó neve, amit a sehová sem tartozó, senkinek sem kellő polgárok számára tákolt össze a hatalom - ennek poros utcáin élnek a történet szereplői, kiknek sorsát a hatvanas évektől a hetvenes évek végéig követhetjük, a gyerekkorukban elkövetett első fegyveres rablásoktól és céltalan gyilkosságoktól kezdve a totális gettóháborúba torkolló, rendőrségi támogatással űzött, kamaszkori drogkereskedelemig és a halálig. Fernando Meirelles filmjében az erkölcsi értékrend hiánya olyan természetességgel jelenik meg, amely ritka a mozivásznon.
A tempó kifejezetten gyors, néha csak úgy kapkodhatjuk a fejünket: valóban jól láttuk, hogy a tízéves forma gyerek épp az imént lőtte szitává egy hányaveti mozdulattal, jóformán ok nélkül bátyjának barátját? A szereplők szinte növényi determináltságát teremti meg az a tény is, hogy az alkotók nemigen bíbelődnek a jellemfejlődés lélektani megalapozásával, így motiválatlan marad a film talán legdurvább, legundorítóbb (legmegrázóbb, írnám, de itt nincs helye együttérzésnek, csak a dühnek és haragnak) jelenete is: a tinédzser gengsztereket idegesítik a gyerekbandák, mert kicsiben játsszák, mintegy bújócska helyett, ugyanazt, amit a nagyok. Rajtuk ütnek hát, de többségük meglóg, csak két szerencsétlent sikerül elkapni, öt-hatéves forma gyerekeket. Miután megkapták büntetésüket (golyót a kezükbe), a bandavezér magához inti az egyik, az áldozatoknál alig idősebb követőjét: válasszon, hogy afféle beavatásként melyiket lövi le a kettő közül…
Egy ilyen jelenet után talán érthető, hogy ezt a világot nem lehet lélektani alapon megmagyarázni, a film azonban tud állítani valami mást a pszichológia helyébe. Maga a történet egy nagyszabású flashback formáját ölti, és sokszor megszakad, hogy a kulcsjelenetek előzményeit további rövid visszatekintésekben ismerjük meg. Így aztán az az érzésünk támad, hogy semmire nincs ugyan magyarázat, de mindennek van előzménye - oka, ha úgy tetszik, csakhogy nyilván az előzménynek is van előzménye, s így a megmagyarázhatatlanért végső soron senkit nem lehet konkrétan felelőssé tenni. Ebből következően az Isten városában élőknek a mozgástere is meglehetősen szűkre szabott: ahol ontológiai oka van a rossznak, ott nem lehet jónak lenni. Van persze, aki megpróbálja, de hiába: a film egyik legbravúrosabb teljesítménye annak az ősi közhelynek az érzékletes és elegáns, cseppet sem szájbarágós ábrázolása, miszerint "aki fegyvert fog, fegyver által vész el”.
Az egyetlen, akinek sikerül kimaradnia a háborúból, az a narrátor, noha ő is megpróbálkozik a fegyveres rablással, az utolsó pillanatban azonban mindig visszakozik, mert a leendő áldozat szimpatikusnak bizonyul - ez bizony dicséretes, de pozitív tanulságnak mégiscsak kevés. Ha azt is hozzávesszük, hogy a bandaháborútól végül a velejéig korrupt, gyilkosságoktól szintén vissza nem riadó rendőrség szabadítja meg Isten városát - no nem kötelességtudatból, hanem saját, jól felfogott üzleti érdekéből -, akkor nyugodtan kijelenthetjük, az utóbbi évek legvigasztalanabb, legszomorúbb filmjét készítették el a vidám, laza brazilok. Nekünk meg nem marad más, minthogy reménykedünk a reménytelenben, vagy legalábbis abban, hogy a döntő pillanatban majd mi is rokonszenvesnek bizonyulunk.
Megtekintés az Online Katalógusban
2013-06-11
Galambos Krisztina ajánlata
The Doors
A The Doors ma már legenda, csaknem ötven éve alakult az együttes Los Angelesben. Az akkori fiatalságra az egyik legnagyobb hatással lévő rockzenekar arculatát az énekes Jim Morrison lázadó személyisége határozta meg leginkább. Az ő 1971-ben bekövetkezett halála után az együttes már csak két évig, 1973-ig működött.
Húsz évvel Jim Morrison halála után készítette el Oliver Stone az együttesről szóló moziját Val Kilmer-rel a főszerepben, aki élete egyik legjobb alakítását nyújtotta. Courson-t Meg Ryan, Manzarek-et pedig Kyle MacLachlan játszották. Amíg sokakat lenyűgözött Kilmer játéka, a filmben sok tévedés fordult elő, és a zenekar tagjai később kinyilvánították elégedetlenségüket Stone-nak, aki sokszor irányíthatatlan őrültként ábrázolta Morrison-t. A film hatására azonban mind az Államokban, mind Európában (hazánkban is) újra feléledt a Doors-kultusz.
Megtekintés az Online Katalógusban
2013-06-07
Csonkáné Horváth Éva ajánlata
Az utolsó légió
A nagyszabású nemzetközi, angol-francia-olasz-tunéziai-szlovák koprodukcióban készült alkotás egy részben tényeken, részben legendákon alapuló történet a római birodalom hanyatlásáról.
Rómában Krisztus után 460-ban járunk. A város Romulus Augustus, a gyerek-császár koronázási szertartására készül. Aznap éjjel a barbárok megtámadják a várost, kíméletlen öldöklés, ádáz harc kezdődik. Az ifjú császár szüleit is lemészárolják. A barbárok kegyetlen vezére Odoaker (Peter Mullan) foglyul ejti a kiskorú cézárt (Thomas Sangster), tanítójával, Ambrosianus-szal (Ben Kingsley) együtt. A szinte megközelíthetetlen Capri szigetének erődjébe viteti, hogy örökre rabságban tartsa őket. Aurélius (Colin Firth) a negyedik légió parancsnoka, aki felesküdött az ifjú császár védelmére mindhalálig, megmaradt bajtársaival és egy rejtélyes, feketébe öltözött bizánci harcossal megkísérli a lehetetlent: kiszabadítani és biztonságos helyre juttatni a tizenkét esztendős cézárt.
Sikerül ugyan Romulust kiszabadítaniuk, Caesar kardja is előkerül, de megtudják, hogy elárulták őket. Nem marad más választásuk, meg kell találniuk az egyetlen olyan légiót, amely még hű maradt Rómához - a Kilencedik Légiót a távoli Britanniában. Hosszú útjukon Aurelius felfedezi, hogy a bizánci harcos nem más, mint egy fiatal, szép nő Mira (Aishwarya Rai, bollywoodi színésznő, aki korábban a Jodha Akbarban már fogott kardot a kezébe) Britanniában csalódás várja őket: az erőd üresen, elhagyatottan áll, a légiónak nyoma sincs. Viszont újra harcolniuk kell, meg kell küzdeniük a vérszomjas álarcossal, aki mindenáron meg akarja szerezni a kardot és uralni akarja a világot.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a történelmi témájú kalandos filmeket!
Megtekintés az Online Katalógusban
2013-06-04
Mester Ibolya ajánlata
Parfüm: Egy gyilkos története
Érdekes, bizarr történet a Parfüm: Egy gyilkos története. Nevezhetjük lenyűgözőnek, de akár viszolyogtatónak is. Mindegy. A hatalmába kerít. Velem is ezt tette - újra meg újra. A mocskos, középkori nyomorból a világ legjobb parfümkészítőjévé váló Jean-Baptiste Grenouille felemelkedése és bukása izgalmas, történelmi és parfümkészítési érdekességeket felvillantó, magával ragadó, misztikus mese ínyenceknek.
1766-ban Grasse városában a parfümkészítő Jean-Baptiste Grenouille-t halálra ítélik tizenhárom nő meggyilkolásáért. Grenouille a 18. század közepén egy francia kisváros legbűzösebb, legvisszataszítóbb helyén, a halpiacon látta meg a napvilágot, de mivel anyja nem törődött vele, ezért Jean-Baptiste árvaházban nőtt fel. Az ottani állapotok dickensi kegyetlensége mellett is kitűnt, hogy különbözik a többi gyerektől. Sajátságos és lenyűgöző képességével emelkedik mindenki fölé: a szagok, illatok azonnali felismerésére képes érzékeny szaglóhámmal rendelkezik. Mindegy milyen illat, s illat-e egyáltalán - neki ismernie kell! Így különbözteti meg a világ más dolgaitól, lényeitől, anyagaitól. Elég egy átszellemült szippantás és a tudata legmélyére raktározza a megismert dolgot, s ehhez társítja annak nevét. Furcsa módon neki azonban nincs saját illata. Ennek felismerése alkalmával szinte sokkos állapotba esik. Még illata sincs, hát ki ő valójában? Ennyire jelentéktelen? Grenouille még egy különös sajátossággal született, teljes morális érzéketlenséggel: nem gonosz, de nincs számára különbség jó és rossz szag, vagy jó és rossz cselekedet közt.
Felcseperedve egy cserzőüzemben dolgozik, így jut el egy szép napon Párizsba. A nyüzsgő város szagoktól és illatoktól tobzódó forgatagában elragadja egy vörös hajú lány gyönyörűséges illata. Véletlenül megöli, majd próbálja magába szívni elhalványuló illatát. Innentől kezdve Grenouille minden vágya, hogy az illatot újból érezhesse, megfogja a megfoghatatlant, üvegbe zárja és ott tartsa mindörökké. Ám míg mások csak játszadoznak ezzel a gondolattal, ő maga kísérletezésbe is kezd, hogy konzerválja a szépséget.
A cserzőműhelyben végzett állhatatos munkája során egy nap nyomába szegődik a szerencse: otthagyva az üzemet egy idősödő parfümkészítő mester mellé kerül tanoncnak. Itt elsajátítja a parfümkészítés minden lehetséges fortélyát, miközben példátlan érzéke és tehetsége folytán felvirágoztatja az öreg mester lepukkant üzletét. Mindvégig egyetlen vágy hajtja: elkészíteni a tökéletes parfümöt! Megszállottan hisz benne, hogy ha elkészíti az illatot és az emberek megérzik rajta, akkor az az illat mindenkiben szeretetet fakaszt iránta. Grenouille egyre megszállottabban keresi az utcán látott lány illatát, s mindeközben újabb és újabb lányok után ered, hogy nyomukban megtalálja azt a régit, varázslatost, utolérhetetlent. Megpróbál lepárolható esszenciát készíteni róluk, ami odáig vezet, hogy a gyönyörű lányok hallott testéből nyeri ki a tökéletes illat lényegét. Művészete sokkal inkább szeretetéhség, mint ahogy a gyilkosságok is csupán elkerülhetetlen lépések az elfogadottság lepárolható esszenciája felé. Tragédiája, hogy végül a maga módján célba ér: az iránta érzett rajongás szó szerint eltapossa.
Adódik a kérdés: miként tudja a film a vizuális élményt szagokká vagy azok illúziójává alakítani? Hiszen a szagok a cselekmény legfőbb mozgatórugói, ezek vezetik orruknál fogva a nézőt. A legérdekesebb az egészben, hogy kiváló operatőri munkával lehetséges a tetemben hemzsegő kukacokat vagy a rohadó bőrcserző műhelyt is esztétikusan, sőt festőien ábrázolni. A kamera úgy mozog az utcákat borító szemét, vagy éppen a levendulaszárak közt, mint egy természetfilmben. A színek által szinte életre kelnek az illatok és szagok. Tom Tykwer gyökeresen megváltoztatja a kosztümös filmek steril, képeslapra való világát: szennyes, sötét, koszlottságában is izgalmas kort vetít elénk. A Lé meg a Lolával befutott német rendező mindent megtesz az illúzió érdekében, s az extrákból megtudhatjuk, hogy minden kosztümöt szakértő készített, Romániában varrták a ruhákat, és volt olyan anyag, amit egyenesen Indiából rendeltek a film kedvéért. Valamennyi jelenet valóságos helyszínen készült néhol hihetetlenül rövidke idő alatt. Azt gondolom, a film minőségét nagyban meghatározza és magasabb szintre emeli a képi világ, amely érzékeny, sokat mondó, még a durva világot is esztétikusan, költői szépséggel érzékeltető, elsőrendű munka.
A főhőst játszó kevésbé ismert, fiatal színész, Ben Whishaw nagyszerűen hozza az érzelmi megnyilvánulásra képtelen, hol megszállottan kísérletező, hol gyermekien erőszakos és kíváncsi, hol hideg, kegyetlen figurát. Kevés beszédével, olykor megfoghatatlanul bizonytalan, nyugtalan, bizalmatlan arckifejezésével, szögletes mozgásával teremti meg az emberi kapcsolatokra nehezen képes félkegyelmű zseni karakterét. Dustin Hoffman lubickol a középszerű parfümös szerepében, övé a film egyetlen humort teremtő figurája, akit mesteri tökéllyel alakít. Alan Rickman szigorú zordsága most is félelmetes, mint ahogyan Rachel Hurd-Wood szépsége is több mint amit még el lehet képzelni.
A Patrick Süskind azonos című regényéből készült forgatókönyv iránt több híres-neves rendező is érdeklődött, többek között Ridley Scott, Milos Forman, Tim Burton, vagy Martin Scorsese, azonban a rossz nyelvek szerint többen közülük megfilmesíthetetlennek ítélték, és inkább visszaadták. Tom Tykwernek viszont sikerült: az illatokról és egy megszállott, szociopata sorozatgyilkosról szóló meséje költői képsorokkal, színekkel, patetikus zenével meséli el ezt a zavarba ejtően bizarr történetet, amely a mocsokban kezdődik és ott is ér véget, mégis valósággal beszippantja az embert.
Megtekintés az Online Katalógusban
2013-05-31
Molnár Zoltánné ajánlata
Madárfészek
Egy film, ami tetszett, a címe: Madárfészek. Azt nem állítom, hogy a téma az újdonság erejével hatott rám, hiszen volt miből merítenie a rendező Mike Nichols-nak. Ki ne hallott volna az Őrült nők ketrece című műről, amely több filmes és színpadi változatot megért már, s amelyet most a rendező Elaine May szövegíró segítségével "amerikaira” fordította. És szerintem jól tette. Igaz, hogy régi darab, igaz, hogy hozott anyagból készült, de át van igazítva mai amerikaira.
Íme a kissé furcsa pár: Armand és Albert békésen éldegél mint férj és… szóval férj, és velük él Val, Armand kudarcot vallott heteroszexuális kísérletének gyümölcse is. Van egy éjszakai lokáljuk és néhány ártatlan kedvtelésük. Ez így jól is van, de a sors beleszól az életükbe. A sors eszköze pedig Val, aki a fejébe veszi, hogy megnősül. Ez még hagyján, ám kiszemelt jövendőbelije éppen Keeley szenátor lánya és szemefénye.
Keeley körülbelül annyira konzervatív, mintha átaludta volna az utóbbi két évszázadot, és nejével hamarosan háztűznézőbe érkezik. Tudni szeretnék, hogy féltett lánykájuk megfelelő körülmények közé kerül-e majd. Vajon miféle bravúrokra képes ez a faramuci páros, hogy egy tisztes házaspár látszatát keltse? Ennek érdekében komoly előkészületek folynak, így a lány szüleinek beadott mese szerint Armand görög diplomata, csakhogy nem mindenki értesül helyesen a mese részleteiről…
Aki szereti a kétértelmű, ám végül is szatirikus humort, feltétlenül nézze meg a filmet! Jól látszik a szereposztásból is, hogy a néző szórakoztatásáért igazán parádés színészgárda működött közre.
Megtekintés az Online Katalógusban
2013-05-28
Gősy Gáborné ajánlata
Négyen egy gatyában
Négy tizenhat éves lány, elválaszthatatlan barátnők egy különleges farmernadrágot vásárolnak, amelyik mindegyiküknek olyan jól áll, hogy az már kész csoda. Csodát is várnak a nadrágtól, ezért elhatározzák – habár a nyári szünetben szétválnak útjaik – az utaztatott farmernadrág zsebében küldött levelek útján tudatják egymással, hogy miként hozott szerencsét nekik a nadrág.
A félénk Laurára rátalál a szerelem a görögországi nagyszüleinél töltött nyaralás során. Tibby barátra talál Bailey, egy súlyos beteg kislány személyében, akivel közösen filmet forgatnak. A kihívóan viselkedő Bridget focitáborban tölti a nyarat, ahol rátalál a nagy Ő-re. Carmennek viszont nem alakul jól a nyara, mert úgy érzi, elveszíti apját annak második házassága miatt. A farmer tehát nem egy talizmán, de a nyár végére a lányokat ismét összehozza.
Tinédzsereknek ajánlom a vígjátékot.
Megtekintés az Online Katalógusban
2013-05-24
Lengyel Adrienn ajánlata
Mildred Pierce
A James M. Cain regényéből készült minisorozat a 30-as évek Amerikájában játszódik, a gazdasági világválság után. A jelzálogkölcsön, a napról-napra élés nehézségei a Pierce családot is kettészakítják, a férj a könnyebb utat választva elhagyja Mildredet és két kislányukat. Egyedül kell a napi megélhetést és a gyerekek nevelését megoldania akkor, amikor munkát találni is kész szerencse. Mildred úgy dönt, nem hátrál meg a problémák elől, először pincérnő lesz, majd alapozva kiváló főzési és sütési tudományára saját vállalkozásba kezd. Nagy gonddal, szeretettel és kiváló ízléssel megnyitott kifőzdéjét eleinte nem könnyű elfogadtatnia a környék lakóival, de aztán az üzlet beindul, és sikert sikerre halmoz. Ezalatt persze próbál jó anya, új társa révén boldog nő is lenni, de élete többszörösen is a tragédiák sorozata.
Az HBO saját gyártású, 21 Emmy-díjra jelölt, örökzöld témájú minőségi drámájában Kate Winslet kiválóan, hitelesen mutatja be, milyen nehéz is egy egyedülálló nőnek megfelelnie a külvilág és a saját elvárásainak, eközben két kiskorú gyermek felnevelését is biztosítania.
A film kölcsönözhető a Központi könyvtárban, könyvváltozata a Kisfaludy könyvtárban.
Megtekintés az Online Katalógusban
2013-05-21
Mester Ibolya ajánlata
Leány gyöngy fülbevalóval
Aki nem jut el Hága, Amszterdam vagy Drezda múzeumaiba, hogy eredetiben csodálhassa meg Vermeer festményeit, és sem az albumnézegetés, sem Tracy Chevalier azonos című regénye nem csillapítja vágyát, hogy Rembrandt és Frans Hals mellett az egyik legnagyszerűbb holland festőt megismerje, nézze meg ezt a csodálatos filmet! Mert a szemünk láttára elevenednek meg a barokk mester képei Peter Webber mozijában, Eduardo Serra fényképezése és a Greenaway-filmek látványtervezője, Ben van Os által.
A történet Johannes Vermeer érett alkotói korszakának egy fiktív epizódjáról szól, amikor megismeri egyik modelljét, akit gyöngy fülbevalóval fest meg. Johannes (Colin Firth) népes családját próbálja eltartani igen lassan készülő festményeiből, amikor a Vermeer-házba új cseléd érkezik. A tizenhét éves Griet (Scarlett Johansson) édesapja megvakul egy kemence felrobbanásánál, ezért a lány kénytelen elszegődni a festő családjához. Hamarosan kiderül, a fiatal lány nemcsak a takarításhoz ért, hanem különleges érzéke van a színek és fények iránt, így nem csoda, ha a ház földhözragadt fehérnépéhez képest finom lelke megindítja a festőt. A mester féltve őrzött műtermébe hívja, és eleinte csak a festékek keverésével bízza meg a lányt, majd készülő képének modelljévé választja, és múzsájaként kezdi becsülni. Bár neveltetésük és társadalmi helyzetük gyökeresen más, a mester észreveszi Griet ösztönös tehetségét, és fokozatosan beavatja őt művészetének titokzatos világába. Persze a család nőtagjai és a város polgárai bensőséges kapcsolatukat nem nézik jó szemmel. Amikor anyósa, Maria Thins (Judy Parfitt) észreveszi, hogy Griet lett Vermeer múzsája, veszedelmes döntést hoz...
Nagy kihívásnak veti alá magát az a rendező, aki festményből varázsol filmet, de az alkotók elegáns visszafogottsággal érdekes mozit hoztak létre, különösen a művészettörténet iránt rajongók számára. Aki azonban nem leli örömét abban, hogy azt nézze lassú képsorokon keresztül, miként keveri a színeket, hogyan fogja az ecsetet, és mekkora műgonddal alkotja lírai enteriőrjeiben átszellemült figuráit, miken mereng egy 17. századi mester, csalódni fog, mert az izgalom ezúttal nem fordulatos jelenetek és csattanó párbeszédek, hanem az életre keltett látvány révén jön létre. No meg a felszín alatt vibráló feszültség, a ki nem mondott szavak, sokatmondó nézések, gyönyörűen fényképezett képek által. A film a nézőre bízza – mint ahogyan a könyv is – a történet ki nem mondott részeinek kitalálását. Akit sikerül magával ragadnia, annak egy pillanatig sem lesz unalmas ez a nagyszerű, varázslatos történet, amelyben kiemelkedő színészi alakításokat, erős atmoszférát és érzékeny operatőri munkát csodálhatunk.
Díjak és jelölések:
Európai Filmdíj (2004) - Legjobb operatőr: Eduardo Serra
Oscar-díj (2004) - Legjobb operatőr jelölés: Eduardo Serra
Oscar-díj (2004) - Legjobb jelmeztervezés jelölés: Dien van Straalen
Oscar-díj (2004) - Legjobb látványtervezés jelölés
Megtekintés az Online Katalógusban
2013-05-17
