Ifj. Sarkady Sándor egy régi, különleges vidéki ifjúsági egyesület, a Sopronban 30 évig (1919-1948) működő Bánya-, Kohó- és Erdőmérnök-hallgatók Ifjúsági Köre történetét dolgozta fel könyvében. A kör gyökerei egészen Selmecbányáig, a XIX. század legelejéig nyúlnak vissza: egy olyan diákönkormányzat volt, amelynek működését 1879 óta alapszabályok határozták meg.
A Bánya-, Kohó- és Erdőmérnök-hallgatók Ifjúsági Körének jelentősége abban van, hogy a selmecbányai diákhagyományokat Sopronban is megőrizte, ápolta, továbbörökítette; képviselte a haza- és szakmaszeretetet, a bajtársiasság és a testvériség szellemét. A XX. század első felében az országos történelemben is kulcsszerepe volt a Sopronban és környékén zajló eseményeknek, elég, ha az ágfalvi csatára, vagy az 1921-es népszavazásra gondolunk, amely által Sopron és környéke magyar maradhatott – mindezek tanúja és részese volt már a Selmecbányáról idetelepült diákság is.
A kötet szerzője – aki maga is a soproni egyetem oktatója – a levéltári és a másodlagos forrásokra építve a kör életének legapróbb részleteit tárja az olvasók elé. A sok archív fotón többek közt láthatjuk a kör tisztégviselőit, a legendás soproni diákhagyományokat, a diákélet Sopronhoz kötődő egyéb emlékeit.
A könyvet a Sopron helytörténete és a diákhagyományok után érdeklődődő olvasóknak ajánljuk.