1957-ben diplomázott, és ettől az évtől kezdve folyamatosan kiállított először csoportos, majd 1966-tól egyéni tárlatokon is. Így lett a hetvenes évekre országosan ismert festő. Fokozatosan alakította ki sajátos stílusát, mélységesen humanista festészetét. Festői munkásságának három nagy ihletője volt: gyermekkori élettere (falu, család, természeti táj, hiedelmek, munka, évszakok változása, a puritán lutheránus hitvilág, stb.), a gyermekrajz és a népművészet. Ezeknek szintéziséből, átlényegítéséből alkotta meg a maga öntörvényű, stilizált festői világát. Önkifejezésének sajátos eszköze az utóbbi évtizedekben megalkotott szárnyasoltár típus. A szárnyasoltár összetettségével, a fő- és mellékképek egymásra hatásával árnyaltan és sokrétűen tudja kifejezni a mindenben megbúvó hullámzó, változó, pulzáló ellentéteket: reményt és kilátástalanságot, pusztulást és megújulást, a dolgok változásban megnyilvánuló örökérvényűségét, s egyszersmind profán és szakrális voltát.

Kiállítása volt Győrött, Tokajban, Pesterzsébeten, Nyíregyházán, Szombathelyen, Pápán, Esztergomban, Kapuváron, Hatvanban, Kaposvárott, Kecskeméten, Répcelakon, Budapesten, Krakkóban, Kismartonban, Erfurtban, Komáromban, Nyitrán és Szófiában. Jelen volt az országos, megyei, tájegységi szemléken is.

Az elismerések sorát 1964-ben a megyei pályázaton nyert díj nyitotta. Kaposvárott a II. Dunántúli Művészetért címet (1981), Hatvanban a portré biennálén előbb Pro Arte Hatvaniensis-érmet (1979), majd díjat (1981) kapott. A megyei felszabadulási tárlatokon rendszeresen az elismertek között volt. Három ízben megyei művészeti díjjal tüntették ki (1967, 1975, 1984). 1985-ben a vásárhelyi Őszi Tárlaton az Alap-díj, Szófiában a realista festészeti triennálén diploma jelzi a sikert. Képeit a XIM, a LFN, a SZK, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum, a szófiai Művészeti Múzeum, közületek és magángyűjtők őrzik.

1967-ben Invitáció címmel a Horváth-Lukács Galéria adta ki önéletrajzi írásai és képei gyűjteményét. Kiérlelt festészetéhez társuló soproni elkötelezettségével kivételesen gazdagította a város művészeti életét. Életműve a művészi szolgálatról és alázatról szól. Sopron városa 1997-ben a Sopron Kultúrájáért-díjjal, 2008-ban a Pro Urbe Sopron-díjjal ismerte el munkásságát, 2013-ban pedig, 80. születésnapján a város díszpolgára lett.

Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek Szövetségének, a Hungária 24 képzőművész csoportnak, alapító tagja a Magyar Művészeti Műhelynek és a Soproni Képes Céhnek. Ez a szép kivitelű, drága album méltó emléket állít munkásságának.

Megtekintés az Online Katalógusban