A sztori főszereplője Zoli (Fenyvesi Zoltán), a mozgássérült kerekesszékes fiatal, akinek életmentő műtétre lenne szüksége, ugyanis nagyon súlyos gerincproblémái vannak. A műtét sok pénzbe kerül, a fiú Németországban élő apja ki is fizetné, de Zoli nem hajlandó elfogadni az apjától pénzt, mivel régen ott hagyta őt anyjával együtt, még azelőtt, hogy megismerhette volna. Legjobb barátjával, a szintén mozgássérült Barbával (Fekete Ádám) képregényrajzolással telnek mindennapjaik, míg be nem toppan az életükbe egy Rupaszov nevű fickó (Thuróczy Szabolcs). Ő szintén mozgáskorlátozott, nyugalmazott tűzoltó, aki egy szláv maffiózónak dolgozik, egészen pontosan embereket intéz el neki. Iszonyat profi, teljes bűnbandákat nyír ki egymaga. A srácok, unalmas életükbe kis izgalmat csempészendő, elkezdenek segíteni a piszkos melóban Rupaszovnak, közben egyre közelebb kerülnek hozzá és egyre nagyobb bajba sodorják magukat.

A kiindulópont alapján a Tiszta szívvel lehetne otromba viccelődés is, vagy társadalmi célú hirdetés némi lövöldözéssel. Ehelyett végtelenül szórakoztató emberi történet, ami úgy vicces, hogy nem kell nevetés közben rosszul éreznünk magunkat. A rendező egy pillanatra sem próbál meg szánalmat vagy sajnálatot előidézni karakterei rokkantsága iránt. Méltósággal tudja bemutatni azokat az embereket, akiken egyébként állandóan segíteni akarunk, hogy aztán jobb lelkiismerettel aludjunk, pedig az igazi segítség az lenne, ha nem csinálnánk nagy ügyet a betegségükből – ahogy a film sem.

Érdekes, szokatlan, bemutatja, hogy ez mivel jár, de a hangsúlyt a három fickó idővel kialakuló kapcsolatára helyezi, ami annyira működik, hogy szórakoztató tud lenni minden, amit együtt csinálnak. Itt a szereplők mind egy picit másként beszélnek, de mind úgy, hogy azonnal valódinak érződnek, minden szavuk természetesnek hat. Ezt persze hozzák valamennyire magukkal a színészek is, akiket engedtek improvizálni, és a két amatőr szereplő végig egyenrangú partnere a vérprofi Thuróczynak.

A Tiszta szívvel üdítő példa a magyar zsánerfilmes felhozatalban, mert a cselekmény helyett a karaktereire gyúr rá – hagyja, hogy kellően megismerjük őket, mielőtt aggódnunk kellene értük –, és nem tömi tele szükségtelen csavarokkal. Jól vegyíti a különböző hangulatokat, néhol vicces, izgalmas, szomorú, néhol pedig szívet melengető, de van, hogy ez mind egyszerre, akárcsak az élet. Egy olyan sztorit mesél el, ami simán megtörténhetne ma Magyarországon, közben pedig veszettül szórakoztató. Till Attila egy érdekes hang a mai magyar filmgyártásban, akiben ott van a szerzői filmes kíváncsiság és a zsánerfilmes profizmus is, legújabb filmjében pedig mindkettőt megcsillogtatja.

Megtekintés az Online Katalógusban