2483
Mindörökké Callas
Csonkáné Horváth Éva ajánlata
A film a világ egyik legismertebb, legsikeresebb operaénekesnőjének, az „éteri, földöntúli szépségű hangú” Maria Callasnak állít emléket Franco Zeffirelli rendezésében. 1977-ben vagyunk, Callas (Fanny Ardant) ki sem lép párizsi lakásából, régi lemezeit hallgatva éjjel-nappal siratja elveszett hangját. Larry Clarknak (Jeremy Irons), a menedzsernek - aki egy Rémálmok nevű rockegyüttest hoz Párizsba - tervei vannak vele, s egy „forradalmi ajánlattal” áll elő.
A technika vívmányait alkalmazva - mai kép, régi (húsz évvel ezelőtti) hang - operafilmet akar forgatni Callas főbb szerepeiből (Tosca, Médea, Violetta a Traviatából…), hogy az új generáció is megismerhesse az énekesnő csodálatos hangját. Callas először hallani sem akar róla: ez „becstelenség”, „eladom a lelkem a sátánnak”, de miután „fantomjai” (operaszerepei Médea, Violetta, Tosca, de különösen Carmen) meglátogatják, rááll a dologra. Bizet Carmen c. operáját választja, amit színpadon soha nem énekelt, csak stúdióban. Leforgatják a filmet, ami káprázatosan sikerül, s már tervezik a következőt a Traviátát (felcsendül a híres Bordal, a „Libiamo..., kórussal), de Callas visszalép.
„A siker rosszabb, mint a bukás”. Kapott ugyan egy második esélyt, megízlelte újra az alkotás izgalmát, a hangja ifjúságát visszakapta, de mindez „átverés” volt. S arra kéri Larry-t, hogy semmisítse meg a Carment, ami ugyan „káprázatos hamisítvány”, de „nem igaz”. Ne mondhassa az utókor, hogy Callas szélhámos volt, s „ne hagyjon olyan örökséget, ami ellentéte mindannak, amit képviselt”. Hisz amit ő adott, az „nem illúzió, de legalább őszinte”, még a japán turné is (ahol Puccini: Gianni Schicchijéből énekelte Lauretta „O mio babbino caro” című áriáját), s amivel emlékezteti magát, hogy soha ne akarjon visszatérni a színpadra. Ezzel szemben a Toscát el akarja énekelni Larry „trükkjei nélkül”, „ismét Callassá kell lennem”, de ebbe a producerek nem egyeznek bele, s elválnak útjaik.
A filmben ábrázolt események a szerző képzeletének szülöttei, amelyekhez Maria Callassal való hosszú barátsága szolgált alapul. Nagyszerű színészi játék, látványos jelenetek - főleg a Carmenből - pazar jelmezek, csodálatos operarészletek - kell ennél több? A filmben több részletet hallunk a Carmenből: Habanéra, Carmen áriája, ami a Callas á Paris I. CD-n is szerepel, Virágária, a zárójelenet a kórussal, Puccini: Pillangókisasszonyából Cso-cso-szán nagyáriája, „Un bel di, vedremo”, a Toscából Tosca imája „Vissi d’arte”. S a film végén felcsendül Bellini: Norma című operájából a híres „Casta díva” című gyönyörű ária. Operabarátoknak, Callas rajongóknak feltétlenül ajánlom!
Díjak : 2003 Goya Díj
2003. Olasz Filmkritikusok Díja
2017.10.20
