Évtizedekkel később maga Sacha Batthyány is csak egy újságcikkből értesült a vérfürdőről. A szerző eredeti szándéka az volt, hogy kiderítse az igazságot, kinyomozza felmenői tetteit. Így veszi kezdetét a hét évig tartó nyomozás. A nagynéni történetéről viszonylag keveset tudhatunk meg, a kutatómunka során azonban sokkal fontosabb kérdések fogalmazódtak meg: Mennyiben határozza meg saját életét a családja múltja? Felelős-e mindezekért? A bűnök elkövetéséért senki nem hibáztatta őt, mégsem tudja magát teljes mértékben felmenteni. Ugyanakkor megítélhetők-e ezek a tettek objektíven hetven év távlatából?

„A nagyanyám szülei nézték, ahogy lelövik Mandlékat, és mindent elkövettek, hogy eltussolják a bűncselekményt, Margit néni meg egyszerűen tovább táncolt annak idején Rechnitzben, nem sokkal a háború vége előtt, miközben 180 ember belezuhant az árokba, amelyet előtte maguknak kellett kiásniuk. … Nem voltak vérszomjas szörnyetegek. A rokonaim nem kínoztak embereket, nem lőttek. Csak nézték, és nem léptek közbe, felhagytak a gondolkodással, az emberi módon való létezéssel, pedig mindent tudtak.”

Mielőtt elszörnyülködnénk ezen, és azt gondolnánk, hogy velünk vagy a családunkkal ilyen soha nem fordulhatna elő, nézzünk magunkba, valóban különbek vagyunk náluk? „Habár nem vagyunk fegyőrök és nem vezetünk kihallgatásokat, nem lövetünk senkit sem agyon, de hogyan kezeljük a vitákat, amelyek sokkal veszélytelenebbek, mint a háborúk? Például az irodában, ha jó fényben szeretnénk feltűnni? Elég egyenesek vagyunk-e ahhoz, hogy kimondjuk az igazságokat, a kényelmetleneket is? Megvédtünk-e olyan kollégákat, akiket a főnökeink megfélemlítettek – vagy csak álltunk ott, mint a budapesti járókelők, amikor a zsidókat a Dunába lőtték? Vajon kiálltunk volna mellettük, mert igazságtalanság történt velük, vagy hallgattunk volna, mint a nagyanyám? Vállalunk-e egyáltalán valamilyen kockázatot? Kicsoda? Minek?”

A történet valójában nem Batthyány-Thyssen Margit grófnő tetteiről, hanem egy fiatalemberről szól, aki szembenéz családja tetteivel, és nem tudja feldolgozni azokat. A könyv az olvasók számára is fontos kérdéseket tesz fel, hiszen a múltban élni éppoly oktalan dolog, mint nem tanulni annak hibáiból.

Megtekintés az online katalógusban