A Glamis, az átokkastély nem nyújt kevesebbet, mint amelyet a címe sugall. A létező (és tényleg híres-hírhedt) skóciai kastélyban játszódó történet maga fiktív, de a kulisszák csak részben. A szerző alteregója (fiatalabb alteregója, haha) azért érkezik Glamis-be, hogy szakdolgozatot írjon a kastélyról. Pechjére - bár az olvasók szerencséjére - nem lehet egyedül, mert Glamis ura, Lord Richard Strathmore ugyanekkor válogatott társaságnak engedélyezi ugyanezt. Mármint az ott tartózkodást. Heterogénebb csapat már nem is gyűlhetne össze: egy francia író és neje; német parapszichológus társaság; angol egyetemi tanár; ír baráti házaspár és egy dán házaspár.

Ahogyan az lenni szokott, baljós jelek utalnak arra, hogy furcsa események bekövetkeztére lehet majd számítani, miközben egy vihar teljesen elszakítja a külvilágtól a kastélyt és a benne lévőket. Amikor megtörténik az első gyilkosság, majdnem elszabadul a pánik. Krisztián kénytelen-kelletlen kerül egyrészt az események sűrűjébe, másrészt pedig abba a szerepbe, melynek révén fel kell vennie a nyomozás fonalát. Persze akad segítő- és hátráltató-társa egyaránt, de végső soron egyedül marad. Gyilkosság gyilkosságot követ, a gyanú úgy repked egyik szereplőről a másikra, mint ahogyan a kastély falain kívül a villámok cikáznak, Krisztián pedig egyre nagyobb veszélybe sodorja önmagát. A végére persze minden megoldódik, dupla- és triplacsavaroknak köszönhetően derül fény a motivációk halmazára, ahol senki nem az, aminek látszik, illetve aminek láttatja magát.

A Glamis, az átokkastély atmoszférája pont olyan, mint amikor kint tombol a vihar, bent pedig borzongat a rejtély. A kastély folyosói hidegét magunkon érezzük, a szellemek kellemetlenül simogató lehelete a nyakunkba liheg, a sarkon túl leső gyilkos(ok) fenyegetése valóban belekényszerít bennünket a biztonságos fényt árasztó fotelba, ám minden veszéllyel dacolva addig nem nyughatunk, amíg az összes rejtély végére nem járunk. Kellhet ennél több a kikapcsolódáshoz? Jó szórakozást!

Megtekintés az Online Katalógusban