55
Utam az iskolába
Szabados Éva ajánlata

utam-az-iskolabaPascal Plisson César-díjas dokumentumfilmje, az Utam az iskolába távoli vidékekre röpít el bennünket, három kontinensen járhatunk a kamera segítségével, mely kenyai, marokkói, indiai és patagóniai (argentin) gyermekeket kísér el az iskolába vezető útjukon. A rendező rámutat az óriási kontrasztra, mely a kényelmes jólétben élő és a nehéz körülmények között felnövő fiatalok sorsa között van.

Jackson, a 10 éves kenyai kisfiú húgával együtt 15 kilométert tesz meg minden reggel az oroszlánok, elefántok és más vadállatok lakhelyéül szolgáló sztyeppén. A 12 éves marokkói Zahira és barátnői iskolába vezető útja 22 kilométer az Atlasz-hegységen át. Minden hétfőn nekiindulnak egyheti felszereléssel a hátukon. A 11 éves patagóniai Carlos és húga 18 kilométeren át, lóháton ülve, néhol keskeny hegyvidéki ösvényeken egyensúlyozva jut el az iskolapadig, míg a szintén 11 éves indiai Samuelt 4 kilométeren át tolják fiatalabb testvérei kerekes székén minden reggel árkon-bokron, homokon, sáron és vízen keresztül a városig.

A kitartó harcot folytató gyermekek a tudásszomj legszebb példáját nyújtják nekünk. A tanulás számukra az álmaik megvalósításának reményét adja. Nemes vágyaikat meg is osztják a nézővel. Vannak közülük, akik orvosok, és van, aki tanítónő vagy repülőgép-pilóta szeretne lenni. Egyvalami azonban közös bennük, mindannyian szeretnének leendő hivatásukkal mások segítségére lenni.

A filmet didaktikusnak is nevezhetnénk, ha történeteit nem az élet írta volna. Így inkább egy szembesítő és elgondolkodtató alkotás, melynek hatására talán jobban megbecsüljük a lehetőségeinket. Másrészt rávilágít, hogy mindenkinek, így a fiataloknak is, szüksége van kihívásokra, melyek próbára teszik, és megerősítik képességeit, erényeit. Hiszen az ember élete során folyamatosan „úton van”, fejlődik. Talán épp ez a tudat adhatja a valódi boldogságot, mely ott csillog ezeknek a hősies gyerekeknek a szemében.


Megtekintés az Online Katalógusban

2019.01.04