Tény, hogy az első világháborúban – amely az első olyan háború volt, amelyben sok nemzet fiai harcoltak egymás ellen – előfordultak ismerkedések, barátkozások az ellenséges oldalon álló katonák között, a lövészárkok közötti semleges területeken, fegyverszünet idején.

A filmben a rendező a lövészárkokban ábrázolt francia, skót vagy német katonát is egyformán jónak mutatja, míg a hátországi fényes kastélyokban mulatozó magas rangú katonákat egyformán gonosznak. Ezt a két ellentétes világot egy német operaénekesnő megjelenése köti össze egymással, aki a fronton szolgáló szerelmét látogatja meg karácsonykor.

A harctér karácsony idejére ünnepség helyszínévé válik. A fegyverek használata, az öldöklés helyett tűzszünetben egyeznek meg a tisztek. A kezdetben egymást bizalmatlanul méregető katonák közös labdajátékba, kínálgatásba kezdenek, koccintanak, családi fényképeket mutogatnak, címeket cserélnek egymással, várva a háború mielőbbi végét. A frontvonal két oldalán álló katonák közösen éneklik a karácsonyi dalokat, ki-ki a saját nyelvén. A német operaénekesnő Ave Maria előadását meghatottan hallgatják mindannyian, amelyet egy skót pap által celebrált mise részeként ad elő. Az ünnep összehozza az ellenségeket.

Ebben a filmben nem találunk véres jeleneteket, mégis képet kapunk a harctéri eseményekről. Az alkotók célja nem a háború borzalmainak bemutatása véres jeleneteken keresztül, hanem éppen arról kívánnak szólni, hogy a háborút nem a közkatonák indították és akarták. És hogy mi lett a következménye a közösen ünneplő, egymással barátságot kötő katonák parancsmegtagadásának? Kiderül a film végén.

Megtekintés az Online Katalógusban