Kelemen Krizosztom igencsak viszontagságos években vezette a bencés rendet. A könyvben vizsgált időszakot megelőzően, a második világháború utolsó hónapjaiban a főapát emberek százainak életét mentette meg Pannonhalmán. Menedéket nyújtottak az üldözötteknek, bújtatták a katonakorú fiatalokat és a háború elől menekülőket. A világháborút követően azonban nem a nyugodt építkezés időszaka következett az apátságban, hanem a fokozatosan kiépülő diktatúra szűkítette a lehetőségeket. A vezetőt megviselte a fojtogató légkör, és 1947-ben emigrált. Hosszabb időt töltött Brazíliában, majd az Egyesült Államokban. Kelemen Krizosztom Pittsburgh-ben hunyt el 1950. november 7-én.

A főapátnak rendkívüli időkben kellett kormányoznia a rendet. Személyes válságát, bizonytalanságát jelzi, hogy Somorjai Ádám 11 lemondási kísérletét is ismerteti, melyeket a pápa egyszer sem fogadott el. Többek között képet kapunk az amerikai kontinensen új egyházszervezeti struktúrákat megismerő és azokat részben adaptáló főapátról, aki ezzel hozzájárult a rend hazai szervezetének pluralizálásához. Szerepe volt abban is, hogy halála után néhány évvel Sao Paulóban és a kaliforniai Woodside-ban konventuális perjelség alakult. Emellett részletesen foglalkozik a mű azokkal a személyekkel, akik segítették a főapátot ebben a bizonytalan időszakban, Pannonhalmától Rómán át egészen az újvilágig. A könyv a vonatkozó források bemutatásával, a fontosabb szereplők életrajzával és kis térképmellékletekkel nyújt betekintést az egyházellenes diktatúra idején rendje számára utat kereső egyházi vezető utolsó éveinek eseményeibe.

Megtekintés az online katalógusban