A reformáció előzményei már a cseh huszitizmusban fellelhetők, szülőhelye Németföld volt. Az egyházi viszonyok jobbítása túlment a reformerek eredeti szándékán: megágyazott a nyugati katolicizmus egysége bomlásának, új vallások és ennek megfelelő egyházszervezetek kialakulásának. Luther Márton, Kálvin János, Münzer Tamás, Szervét Mihály és társaik új irányzatokat képviseltek, hozzájuk számos reformer csatlakozott. A következő évszázadokat a katolikus és az új egyházak küzdelme jellemezte, gyakran szélsőséges eszközökkel. Az egyes államhatalmak képviselői politikai érdekből tették le voksukat egyik vagy másik vallási irányzat mellett, s ennek megfelelően támogatták vagy üldözték.

A részekre szabdalt Magyar Királyság a reformáció hatósugarának keleti határvidéke volt, ahol Győr püspöki székhelyként működött Szent István óta. A reformáció hamarosan eljutott hozzánk is, Habsburg Mária és János Zsigmond rokonszenveztek a tanaival. Mohácsnál a katolikus főpapság színe-java odaveszett, egyházi központok kerültek oszmán fennhatóság alá. A török uralom az ellentétes egyházak kezében ütőkártya volt, egyik a másik irányzatot tette felelőssé a török hódításban.

Győr kiemelt végvárnak számított a császárváros előterében. Nemegyszer átélte a székeskáptalan, illetve püspök és a végvár szembenállását vallási szempontból. A püspök nem engedte a protestánsok belvárosi letelepedését. A felekezeti viszály nem korlátozódott a katolikus-protestáns szembenállásra, a protestáns egyházak között is volt vallási-hatalmi ellentét.

Pataky László monográfiájában a Győri Református Egyház történetét tárja fel kellő részletességgel, ahol nem rejti véka alá a „botlásokat” sem, kitér az egyes hatóságok huzavonáira is. Itt szintén láthatjuk, hogy még az uralkodói kedvező intézkedések is gyakran kerülőúton, megkésve érvényesülnek. Bemutatja III. Ferdinánd, I. Lipót protestánsüldöző politikáját, leírja a protestáns prédikátorok pokoljárását, gályarabságból való kiszabadulásukat, méltatja az erdélyi fejedelmek sikereit, melyet a protestánsok vallásgyakorlata terén értek el.

Külön tárgyalja II. József türelmi rendeletét, vázolja a papság hazafias viselkedését az 1848-as forradalom és szabadságharc idején. Kitér az egyház finanszírozásának forrásaira, nem elhallgatva, hogy gyakran csak szűkösen csordogált a támogatás, méltatja a vallási közösségek áldozatkészségét. Beszél az egyházi oktatás helyzetének azon nemes törekvésére, hogy annak színvonala emelkedjék. Bemutatja azon küzdelmeket, melyek tétje az volt, hova kerül a protestáns jogakadémia. Szemlélteti a kommunisták hatalomra jutása utáni állapotokat, nagyívű áttekintése egészen máig ér.

Könyve minden, a reformátusok iránt érdeklődő olvasó, tanár, kutató számára ajánlott, a reformáció helytörténeti vonatkozásait vizsgálók számára pedig mindenképpen alapmű.

Megtekintés az Online Katalógusban