Mindenkinek van egy álma. A kérdés az, hogy küzd a megvalósításáért vagy beletörődik abba, hogy annak nincs realitása.

Szabó Norbert Ádám és társa azok közé tartozik, akik nem riadnak vissza a feladat nagyságától. Régóta érlelt tervük volt arra, hogy a világon először kenuval átszeljék a Nagy Vizet. 2011 óta szorgosan készülődtek. Kele nevű kenujukat saját elképzeléseik alapján terveztették. Fokozatosan edzették magukat: Budapest- Bécs oda vissza, Adriai nyílt vízi evezés. 2013-ban az indulás előtt átmeneti visszavonulásra kényszerültek, mert a jármű meghibásodott.

Végül 2016-ban egy spanyolországi kikötőből indultak. A kenu rakterét maximálisan feltöltötték: élelem, gyógyszerek, a tengervízből édeset előállító készülék, napkollektorok, műholdkövető kommunikációs adó-vevők.

Egymást váltva eveztek. A lapátolás hangúságát hangoskönyvvel, zenehallgatással, elmélkedéssel igyekeztek változatosabbá tenni. Jól esett volna egy kis társaság, de el kellett utasítaniuk például egy hajó legénységének tojásrántottára való meghívását: az út során kritérium volt ugyanis, hogy nem vehetnek igénybe semmiféle segítséget.

Hatezer-ötszáz kilométert tettek meg. Szerencsére nagyobb problémákkal nem kellett szembe nézniük. Nem betegedtek meg, vihar esetén pedig a kabinban menedéket találtak. Volt, hogy oldalra dőlt a jármű, de nem borultak fel. A kommunikációs eszközök révén állandó kapcsolatban maradtak a külvilággal és folyamatosan tájékozódtak a várható időjárásról.
Így utólag viccesnek tartják, hogy egy tartályhajó legénysége azt hitte, hogy végveszélyben hánykódnak a tengeren és segítségükre indultak, de hamar tisztázódott a félreértés.

Az út végén, az amerikai parton- meglepetésre- magyar beszéd fogadta őket: egy vendéglő alkalmazottai voltak honfitársaink. A hosszú út megtétele után méltán lehettek boldogok, vállalkozásuk sikerült.

Az előadó a megérdemelt tetszésnyilvánítás után készségesen válaszolt a hallgatóság kérdéseire, ezt követően dedikálta az útról írt kötetét.

Csiszár Antal