Május 14-én, a Kisfaludy Károly Könyvtár második emeleti rendezvénytermében ismét Filmklubra jöhettek az érdeklődők: ezúttal egy 2016-ban készült, spanyol dokumentumfilmet vetítettünk Bosch – A gyönyörök kertje címmel, amelyet akár egy jól szerkesztett művészettörténeti enciklopédiának is felfoghattunk.

A film témáját az azonos című festmény titkainak fürkészése adta. Mértékadó vélemények szerint A gyönyörök kertje páratlan műalkotás a művészettörténetben, az általános műveltség szerves részét képezi, ismerete, hatása Dante Isteni színjátékához vagy Balzac Emberi színjátékához mérhető.

Az emberiség történetének tömör summázataként is felfogható, csak nem éppen krónikák lapjain, verssorok ezrein, hanem szárnyas oltár tábláin követjük nyomon. Az ember bűnbeesése, a megváltás, a paradicsomi élet és annak elveszítése, az ember teremtése – mindez tisztán szemünkbe világlik a festményen. Színes kavalkád tárul elénk, mindenhez társul valamilyen jelképes, megszívlelendő kommentár.

A néző minden apró megfestett részletre rácsodálkozik, mind a festő invencionítása, mind pedig a feltételezett művészi üzenetek kapcsán. A műalkotás persze számos rejtett tanítást, mondanivalót is hordoz. Vérpiros, ínycsiklandó eperszemeket látunk, de egyben ott a figyelmeztetés: az érett gyümölcs lehull, mondhatni, minden múlandó.

A festmény a tizennegyedik században született, de hatása napjainkig ér el. Üzenete aktuális a ma embere számára is. Hogyan kell élni, hogy a „végelszámolásnál” nyugodtan állhassunk az ítélő bíró elé? A művész korában a vallásos szemléletre támaszkodva különösen riasztó a pokol ábrázolása a várható iszonyatos kínokkal együtt.

A film érdemeként külön meg kell említenem az aláfestő zenének a festményi tartalommal való remek összhangját.

Csiszár Antal