702
M. Kácsor Zoltán: Utazás Dínómdánomba
Horváth Gábor ajánlata

m-kacsor-zoltan-utazas-dinomdanombaM. Kácsor Zoltánnak nem ez az első meséje, mivel Garázs bagázs néven írt már egy sorozatot, amely közlekedési járművekről szólt, mindemellett örülök, hogy a Zabaszauruszokat mutathatom most be, mert a dinoszauruszok lényegesen közelebb állnak a szívemhez. Szóval mindenképpen meg kellett tudnom, hogy az Utazás Dínómdánomba vajon fogamra való-e…

A történet voltaképpen egy road movie (vagyis inkább road book), ami gyermekkönyv esetében bátor választás. Az utazás során három jómadár (akik közül kettő inkább jódínó) jár be egy ötletes és izgalmas mesevilágot. Rilex, a tirex a Dínódombokon vegetál. Szó szerint, mivel többnyire zöldséget-gyümölcsöt fogyaszt. Szájában Kunyi lakik. Faja keselyű, a sorsa meg keserű. Ugyanis Kunyit igencsak megrágta az élet vasfoga – ha Rilexé nem is –, hiszen a Vegasaurus rex szájában nem sok maradék marad a palimadárnak. Miután a barátok után sóvárgó Rilex – segítő szándékkal bár, de – sikeresen kihúzza Barmol velociraptor fogait, elindulnak hármasban, hogy eljussanak a dinoszauruszok legendás Dínómdánom nevű városába, új fogsort csináltatni a raptornak.

A főszereplők aranyosak, szerethetőek. Rilex, a tirex egy sárkánybőrbe bújt Arisztotelész, akit az arany rolex helyett jobban vonz a barátság. Kedvencem egyértelműen Kunyi, a keselyű. Édeskeserű, ámde csupaszív karaktere a történet legfontosabb mozgatórugója. Végül ott van Barmol, akinek fogatlansága minden mondatot összebarmol. Kissé foghíjas szereplő, pöszeségén túl nem járul hozzá sokkal az eseményekhez, talán majd a sorozat következő részében jobban megismerkedhetünk vele. Klasszikus comic relief alakok ezek, akiknek ellentétes személyiségei miatt a párbeszédek mosolyt csalnak arcunkra. Olvasva a könyvet, szinte láttam magam előtt, ahogy a szerző és kisfia műanyag dinoszauruszokkal játszik, átkel azokkal a félelmetes sugárzást kibocsátó mikrohullámú hegyen, majd beleesnek a szemetes mélyföldbe. Nem tudom, mi ihlette a mesét, de simán el tudom képzelni, hogy így történt, s mikor a főszereplők pattogatottkukorica-mezők mellett haladnak el, elképzelésem szerint a három műanyagfigura a valóságban éppen beleesett egy csomag popcornba játék közben.

A humor egyik faktora a nevekkel való játék, amit emberek esetében sokan hibának tartanak. Ám: 1. Itt dinoszauruszokról van szó, ami eleve felmentő körülmény. 2. Én szeretem a szóviccek minden fajtáját. Ami kétség felmerült bennem, az volt, hogy a gyerekek számára is van-e olyan szórakoztató ez a humor, mint mondjuk számomra? A szórakoztatás mellett a mese tanító jellege dominál. A napi bölcseleti adagokat Rilextől kapjuk, miközben igyekszik megnevelni Kunyit. Ne lopj, ne sértegess mást, ne akard lemészárolni a védtelen gallimimuszokat, pusztán azért mert éhes vagy... A hossza miatt (mégiscsak 163 oldal!) úgy kellett megoldani a történetet, hogy esti meseként tördelni is lehessen, s a sztori egyes epizódjai mégis intakt egységet alkossanak. Ez szerintem tökéletesen lett megoldva, az egyes részek pont egy rövid mesényiek, 4-6 oldalasak.

Az illusztrációkról szólva. Legyünk őszinték, a gyerekkönyvek nagyrészt ez alapján kelnek el, hiszen egy kellőképpen feltűnő, csiricsáré borító úgy vonzza a könyvesboltba betévedt csemete tekintetét, mint T. Rexet a hentesüzlet (kivéve persze, ha Rilex az a tirex). Ezért aztán rikító borítók tömege árasztja el giccses hercegnőkkel, csillogó pónikkal és rózsaszín unikornisokkal a könyvespolcokat. Mondjuk ki azt is, hogy ez ízléstelen, sőt borzalmas, még ha esetleg profitábilis is. Ehhez képest Kecskés Judit rajzai pasztellszerűségükkel kifejezetten visszafogottak. Elsőre nem is voltam elájulva tőlük, de ahogy haladtam előre a könyvben, egyre inkább megtetszett. Egyszerűen elegáns. A rajzoló időnként plusz humorral tudta megtoldani a mellette lévő szöveget, a 84. oldalon a sárkány hátán utazó triumdinátus esetén kifejezetten nevettem a becsukott szemű és rettegő Vegaszaurusz rexen. Külön kiemelném a Kolibri minőségi kiadását, és hogy a mű keménykötésben jelent meg. Szeretem, ha megadják valaminek a módját.

Kinek ajánlanám a könyvet? Hát elsősorban fiúgyereket nevelő anyukáknak és apukáknak érdemes beszerezni. Nincs olyan fiú, aki ne imádná a dinókat! Lányokkal is nyugodtan lehet próbálkozni, hiszen nálunk a könyvtárban is van olyan iskolás, aki dínófanatikus. A könyvön hátul a 6+-os korjelző virít, azt hiszem, hat év kell is a befogadásához.

Összefoglalva: Fogamra való. Egy klassz kis kötetről van szó, s remélhetőleg hamarosan megkapja az olvasóközönség a folytatást is, amelyet az Utazás Dínómdánomba zárása meg is előlegezett.


Megtekintés az Online Katalógusban

2018.04.10