56
Eredet
Tolnai Gáborné ajánlata

eredet

Igazság szerint nem rajongok az akciófilmekért, csak azok tetszenek, amelyekben találok valami plusz érdekességet a szokásos öldöklés, hajsza, üldözés és megmentés motívumokon kívül. Az Eredet több okból is felkeltette az érdeklődésemet. Egyrészt meglepett, hogy egy sci-fi akciófilmet Oscar-ra jelöltek, másrészt a teljesen vegyes fogadtatás (mind az ismerőseim, mind az interneten megjelent értékeléseket figyelembe véve) is arra ösztönzött, hogy nézzem meg. Már azt is furcsáltam, hogy ismerőseim egy része nem volt képes megegyezni abban, hogy mi is lett a történet vége.

Az alapötlet érdekes, bár nem túl eredeti. Az álmokban, főleg más álmaiban való mászkálás mindig is vonzotta az írókat és filmeseket, de Christopher Nolan jóval túlmegy ezen: a Leonardo DiCaprio alakította álomhacker és csapata feladata, hogy elültessen egy gondolatot egy milliomos tudattalanjában, ezzel olyan, immár tudatos üzleti döntésekre késztetve, melyek a csalók megrendelőjének, a konkurens bizniszmennek megfelelnek. Nem mondja nekem senki, hogy ezt százszor látta. Az ötlet tehát jó, na de mi van a megvalósítással? A látványvilág oké, akad itt minden, mi szem-szájnak ingere: a cyberpunk mozik egyik kedvenc motívumától és a manipulálható memóriától kezdve az (én)határok elmosódásán és a szubjektív időkezelésen át egészen a klasszikus akciójelenetekig. A filmben adott egy tolvajcsapat, melyet azzal bíznak meg, hogy egy iparmágnás (Cillian Murphy) agyában elültessenek egy gondolatot, melyből a konkurens nagyvállalat vezetőjének (Ken Watanabe) anyagi haszna származik. Elkezdődik hát az utazás a tudattalanba, az álom az álomban, meg az álombeli álomban: ugrabugrálunk a különböző szintek/világok között, egyik szereplő álmából/agyából át a másik szereplő álmába/agyába, melyek mindegyike önálló látványvilággal rendelkezik – ezek között akad érdekesebb, invenciózusabb, tagadhatatlanul lenyűgöző vizualitású és ötletes.

Sokan azt kifogásolják, hogy túl hosszú lett film, és az eleje unalmas. Én azt gondolom, hogy mindig azt a legnehezebb megoldani, hogy a néző megismerhesse a teljesen más világ szabályait, és ez olyan módon történjen meg, hogy közben ne aludjon el rajta. Szerintem Nolan ezt elég jól megoldotta: nem volt túl sok a magyarázgatás, nem ült le a film, mégis minden szükséges információ átjött. Természetesen nem kaptunk választ minden kérdésre (pl. hogy működik a szerkezet, amellyel a tudatalattiba utaznak, hogyan építi fel az álomvilágokat az építő stb.), de ezekre nem is volt semmi szükség ahhoz, hogy követni tudjuk a cselekményt. A végeredmény szempontjából fontos dolgokat megtudtuk: mi az a projekció, hogyan lehet közlekedni a tudatalatti különböző szintjei között, mi az a Váró, és a leglényegesebb: ebben a teljesen speciális akcióban miért mások a szabályok. Ez utóbbi az egyik leglényegesebb elem annak megértésében, hogy végül is mi lett a film vége: ha nem működik a „meghalok az álomban, akkor felébredek” szabály, mert az altató-nyugtató koktél csak így lehet elég stabil ahhoz, hogy három szint mélyre mehessenek a tudatalattiban, akkor más módon kell visszatérniük. Erre találták ki a lökést, melyet mindig egy szinttel feljebbről kell indítani. De mi történik, ha lekésik a lökést, sőt a tartalék lökést is? Erre a kérdésre könnyebben megtaláljuk a választ, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a film egy bizonyos jelenete kétszer szerepel, mintegy keretbe foglalva az egész akciót (ezzel hangsúlyozva a jelenet fontosságát), valamint a pörgettyűt a film utolsó jelenetében. De a legjobb, ha mindenki megfejti magának...

Az Eredet nem az évtized filmje. Jól kimunkált akciómozi, igazi amerikai blockbuster, méghozzá az intelligens fajtából, kizárólag a zsáneren belül érdemes bírálni, „lynch-i” mélységek után kutakodni pedig abszolút felesleges. De A sötét lovag mélyen árnyalt karaktereit is hiába keresi a néző. Van helyettük ellenben logikusan kidolgozott, többszörösen összetett filmes dimenzió, kivételesen izgalmas látványvilág, fülbemászó zene és pörgő akció. Nem véletlen, hogy a 4 Golden Globe-jelölésből egyet sem, a 8 Oscar-jelölésből négyet, a 9 BAFTA-jelölésből pedig csak hármat nyert meg, de azok mind a látvánnyal állnak kapcsolatban. Ugyanis ez a film legnagyobb erőssége.

Díjak:
BAFTA-díj (2011) – Legjobb látványtervezés
BAFTA-díj (2011) – Legjobb vizuális effektusok: Paul Franklin, Chris Corbould, Andrew Lockley and Peter Bebb
BAFTA-díj (2011) – Legjobb hang
Oscar-díj (2011) – Legjobb operatőr: Wally Pfister
Oscar-díj (2011) – Legjobb vizuális effektusok: Paul Franklin, Chris Corbould, Andrew Lockley and Peter Bebb
Oscar-díj (2011) – Legjobb hangkeverés: Lora Hirschberg, Gary A. Rizzo and Ed Novick
Oscar-díj (2011) – Legjobb hangvágás: Richard King


Megtekintés az Online Katalógusban

2024.09.20