288
Pécsváradi Ágnes: Nem felejtünk (riportok)
Vargáné Blága Borbála ajánlata
A riportkönyvben 45 ember, 45 család emlékezete szólal meg a második világháborút követő évekről. A gyűjtemény a szerző előző, Beszédes titkok című kötetére épül rá, ám önállóan is megállja a helyét mindkettő. Jelen kiadvány azt járja körül, mit vett el a Rákosi, a Nagy Imre és a Kádár éra a soproni lakóktól, polgároktól, és mit adott nekik.
A győri születésű Pécsváradi Ágnes (1943-) Sopronban volt magyar-ének szakos tanár. Ötven katedrán eltöltött év után, nyugdíjasként is aktív, három év alatt a harmadik könyve jelent meg. Elmondása szerint „föntről sugallott volt”, hogy elkészítse ezeket a riportokat.
Főként a háború körül születettek sorsa érdekelte mindkét művében. Az emberek beleszületnek egy korszakba, egy történelmi eseménybe, családot alapítanak, gyermekeket nevelnek, közben elveszítenek számukra kedves személyeket, házat, megélhetést. Élnek, ahogy tudnak, az újrakezdés szívós állhatatosságával, bízva a Teremtőben.
Annak idején tilos volt az édesapáknak mesélni a háborúban átélt nehézségekről, nem volt szabad beszélni a családtagoknak a politikáról, a mindennapok szenvedéseiről. Ezekben a riportokban eltitkolt világot emelnek ki a fényre az elbeszélők. Milyen volt a Gulagon élni? Mit tapasztaltak a Kistarcsán, Recsken raboskodók? Hogy élték át az emberek a kitelepítést, mások a betelepítést? Miként gyakorolhatták a hivatásukat az orvosok, a papok, a lélekmentők? A könyv célja megőrizni a közös emlékekben rejlő ismeretanyagot és kitölteni a valós történelem foghíjait.
„Mindegyik visszaemlékezés önmagában is megrendítő, de így, egységes füzérré összeállva egészen drámai hatást kelt a második világháború és az azt követő időszak borzalmairól, arról, hogy a világtörténelem kereke milyen nyomot hagyott a hétköznapi emberek életén testi és lelki értelemben egyaránt.” (Pécsváradi Ágnes)
A „szóbeli történelmet” korabeli archív felvételek árnyalják, egészítik ki.
2022.12.06
