A XX. század történetének közel hetven lejegyzésre méltó eseménye sajátos formázásban pereg e nagy sodrású kötetben. Érzékenység és tárgyismeret, irónia és szókimondás – mindez letehetetlenné teszi Ungvári személyes emlékeit. Megannyi kultúrtörténeti pletyka egy kötetben, lebilincselően elmesélve. Távoli és közelmúlt, személyes és nemzeti történelem fonódik eggyé e könnyed stílusban megírt kötetben. Ungváriból a maguk természetességével „ömlenek ki” a történetek, melyeknek olyan főszereplői vannak, mint Viktor Emánuel, Hatvany Lajos, Karinthyék, Gombaszögi Ella, Bartók Béla, Illyés Gyula, Németh László, Darvas Lili, Rákosi Mátyás, Aczél „elvtárs”, Koestler, Steinbeck, no meg a kortársak…

„Az egyetlen enciklopédia, amelyen a teljesség nem számon kérhető, a feledés enciklopédiája. Ami kimaradt belőle, azt elfeledtük. Ha egykoron nyoma volt, ma befútta a feledés homokja. Az igazi többség a fehér foltokon települt le az örökkévalóságba. Sírköve legfeljebb egy bejegyzés valamelyik nyitott végű enciklopédiában. Aki ott nyugszik, az kétszer halt meg. Másodszor, amikor a sírkövét vésték ismeretlen kezek. Ebből a nemlétező létezésből mentettem ki egy kötetre valót a méltatlanságnak abból a viharából, amit jobb híján történelemnek neveznek. Az enciklopédia egy-egy bejegyzése megálljt kiált a pusztulásnak. Csakugyan, ezek a bejegyzések felháborodott kiáltozások az igazságtalanság folytonossága ellen. Már megint, és még mindig!” (Ungvári Tamás)

Megtekintés az Online Katalógusban